Ági cikkei és egyebek/ Articles and Other Reflections by Ági

Mint ELTE alumna, mélységesen szégyellem az alma materem 2018. aug. 10-i sajtóközleményét, amely szerint „tudomásul veszi és tiszteletben tartja” a kormány rendeletmódosító előterjesztését, amely a társadalmi nemek tanulmánya szakok betiltását helyezi kilátásba, valamint „ a végleges szabályozás megjelenéséig, illetve a rendelet indokolásának megismeréséig az ELTE nem kíván a fentieken túl a témában állást foglalni.” Az állást nem foglalásról szóló állásfoglalás nem csak egy Örkény egypercesbe illő abszurdum, hanem szégyenteljes kiszolgálása is a politikai hatalomnak. Mint (többek között) egyetemtörténetet kutató történész, tisztában vagyok vele, hogy az állami felsőoktatási intézmények többnyire nem tudnak a politikai elnyomással szembeni ellenállás élére állni. Nem vártam tehát hősies lázadást az ELTE vezetőitől. De nem egyszerűen beletörődnek a tudományellenes intézkedésbe, hanem még biztosítják is róla a kormányt, hogy a világért sem fognak kiállni saját kollégáik és hallga...

Európa könyvkiadó, 1975. Mészáros Klára fordítása. Jó aránya a megrázó történetnek és a humornak, szimpatikus a humanista és pacifista üzenet, de az az érzésem, hogy annak az olvasónak, akit nem különösebben érdekel az I. világháború, tehát a konkrét körülmények, amelyek közé el van helyezve az általános üzenet, annak nem elég jól van megírva a történet. Engem rettentően érdekel egy csomó történelmi jelenség, amire reflektál, úgyhogy élveztem, de ahhoz én sem eléggé élveztem, hogy végigolvassam Arnold Zweig egész hatkötetes I. világháborúval kapcsolatos regényciklusát (pedig a címe nagyon tetszik: Der große Krieg der weißen Männer). Pedig az 1920-as években nagy sikere volt, úgyhogy lehet, hogy nincs igazam.  Mindenesetre pár -számomra- nagyon érdekes dolog a Grisa őrmesterben: Az 1930-as film adaptáció plakátja kiemeli az osztrákok és németek közötti konfliktust az elvileg közösen megszállt keleti területeken.  nagyon hangsúlyosan a NOSZF (nagy október szocialista ...

Általában szépirodalom szokott lenni az a könyv, amit olvasok a munkával kapcsolatos könyvek mellett, és amint befejeztem egy ilyet, azonnal elkezdek egy másikat. Egyfajta lelki szükséglet, hogy közvetlenül elalvás előtt és a mindennapi élet során adódó holtidőkben (várakozás, tömegközlekedés) szépirodalmat (majdnem mindig regényt, nagyon ritkán novellát) olvassak, képzeletbeli történeteket és ne szakmát.  Ezen a nyáron viszont úgy döntöttem, hogy időt kell szánnom arra, hogy fejlesszem önmagam, hogy rendesen kialakítsam a véleményem olyan témákról, amik nagyon foglalkoztatnak és nem rendesen megalapozott véleményem van róluk, hanem inkább olyan szekértábor alapján felvett véleményem. Úgyhogy mostanában az általában regényolvasásra szánt időben művelem magam. Izraellel és a megszállt területekkel kapcsolatban mondjuk nem az a legjobb kifejezés, hogy nem tudtam eleget és ezért csakúgy automatikusan kiválasztottam azt az álláspontot, amit általában a hozzám hasonló világnézetű és p...

Figyelmeztetés: a bejegyzés hirtelen haragból íródik. Valószínűleg el voltam kényeztetve az olaszországi kutatóutakkal, mert ott szuper empatikusak a levéltárosok (is), és figyelembe veszik, hogy a külföldi kutatóknak korlátozott idejük van, ezért hagyják, hogy tovább ott maradjanak, mint a hivatalos nyitvatartási idő, sőt hajlandók a saját munkaidejükhöz hozzáadni fél órát. Arról nem is beszélve, hogy érdeklik őket az emberek, beszélgetnek, meghívják kávéra, szóval nagyon jó élmény ott lenni. Bécsben és Prágában nincs ilyen extra jófejség, de megvan az elemi udvariasság és segítőkészség. Meg tudatában vannak annak, hogy végső soron nekik is jó, ha valaki használja az anyagaikat a munkájához.  Annak elismerésével, hogy Berlinben is a műegyetem levéltárának igazgatója nagyon jó fej és segítőkész (és ő is ott maradt egyszer miattam fél órával tovább egyszer, sőt felajánlotta, hogy segít kiolvasni a nehéz kézírásokat), most fröcsögni fogok a Humbold Egyetem Levéltáráról. ...

márc. 18. szombat-Lviv ·     ez a nap nagyon-nagyon jó volt, mert a nagy részét egy nagyon jó barátnőmmel töltöttem, akivel együtt jártunk a CEU-ra a mesterszak idején és azóta nem találkoztunk, hogy lediplomázott és hazaköltözött Lvivbe 2013-ban ·     felmentünk a „High Castle” dombjára, vár már nincs ott, de jó a kilátás a városra. Megnéztük az örmény és a lengyel katedrálist is, a Rynok teret, Ivan Franko és Ivan Fedorovics emlékművét, és egy örmény kávézóban kávéztunk az „örmény utcában”. ·      már péntek este, ahogy megérkeztünk Lvivbe „megcsapta az orromat” az Osztrák-Magyar Monarchia atmoszférája, teljesen otthon éreztem magam az első perctől kezdve. Később olvastam, hogy direkt nagyon rájátszanak az osztrák-magyar imázsra, nem csodálom, a későbbiekhez képest könnyűvolt  a Monarchiának aranykornak tűnni. ·          délután városnéző séta a kirándulást szervező tanárokkal o  ...

márc. 17. péntek ·          Buchach o    Agnon, az eddigi egyetlen Nobel-díjas héber szerző szülővárosa (Smuel Cacskeszként születet itt)  Agnon o    az Agnon név onnan jön, hogy az első novella, amivel hírnevet szerzett, egy agunáról szól  o    Agnon-ház, azutcát elnevezték Ulica Agnonának o    Városháza -késő 18. sz., késő Barokk stílusban o    Bartal szerint hatalmas szakadék tátong aközött, amilyennek az ember Agnon művei alapján elképzeli Buchachot és amilyen volt ·          Chortkiv/Csortkov o    az első Chortkover rebbe (1827-1903) a ruzsini rebbe fia, annyira gazdag lett, hogy megvásárolta a Potocki grófok csortkovi palotáját (nem kell aggódni, volt nekik Lembergben és Varsóban is palotájuk), amiben harmincvalahány szoba volt -igen, valószínűleg elmondható az a 19. sz. haszidokról is, mint amit a mai ukránokról...

CEU-s Jewish Studies tanulmányi kiránduláson jártam Kelet-Galíciában. Rengeteg mindent láttunk, hallottunk, éreztem és írtam le, úgyhogy emléket állítok itt ezeknek az élményeknek itt hosszan, több részben. márc.15. szerda ·       Nagykálló – a “Szól a kakas már”-t szerző Kalever rebbe sírja, aki Nikolsburgban tanult a Horowitz dinasztia jesivájában és a Horowitz dinasztia Chortkivből jött, ahol szintén voltunk az út során (Nikolsburgban is nemrég voltam, szóval minden mindennel összefügg :D ) ·          Mátészalka o    emléktábla arról, h Mo-n itt volt először villanyvilágítás, 1888-tól kezdve. Nem említi, hogy a Schwarz/Szalkay család finanszírozta. Ebből a családból jött Szalkay Margit, Vázsonyi Vilmos felesége egyébként. o    a zsinagógát kívülről felújították, élénk narancssárga, nem lehet nem észre venni, belülről viszont nagyon rossz állapotban van, galambok repkednek a karzaton. o ...

Számomra egyáltalán nem tartozik a legjobb Ulickaja könyvek közé a Jákob lajtorjája , de talán a legfontosabb. Az utolsó száz oldalon sok sokat sírtam, úgy érzem, hogy ez Ulickaja utolsó könyve és az ő búcsúja az élettől. Ne legyen igazam, de ez beletartozik abba a kevés teljesen irracionális meggyőződésembe, amikben hiszek. Az egyik ilyen meggyőződésem sajnos beigazolódott: a nagypapám 74. születésnapján megéreztem, hogy 75. már nem lesz. Egy másik ilyen verifikálására még várni kell: az, hogy nagyon hosszú életem lesz. Sokáig tartott elolvasni, mert egy jelents része a nagypapa (Jakov) a nagymamához (Maruszja)  írt leveleiből áll, és ezek elég bénék és unalmasak, főleg a fiatalkoriak. Utólag azonban van értelme ennek a stílusnak, mert így szép ív rajzolódik ki, amikor összevetjük őket azokkal a levelekkel, amiket középkorú és idős emberként ír. Miközben Jakov egyre bölcsebb és kifinomultabb lesz az öregedéssel, Maruszja nyitott avantgarde művészből keményvonalas kommunistává ...