Kaffka Margit: Színek és évek

Klasszikusok mindenkinek sorozat.

Kistarcsa: STB Könyvek Könyvkiadó, 2008.

ü  A Feminista olvasókörhöz olvastam 2020 márciusában.

Kaffka Margit és Bauer Ervin,
 https://cultura.hu/kultura/kaffka-margit-szinei/

ü  SPOILER ALERT. Egy ideig azt gondoltam, hogy hú, ehhez az unalmas élethez, ami a főszereplőnek jutott, kicsit hosszú még ez a 223 oldal is, nyilván alispán lesz a férje, aztán nyilván ettől még ugyanolyan unalmas lesz a vidéki női élet egy deklasszált dzsentrinőnek, és erre jó nagy fordulat állt be: nem lett alispán a férj és öngyilkos lett! (Ami elég szomorú, hogy itt egy alispánság miatt, nem vmi romantikus nagy, látványos tőzsdei bukás, vagy elszerencsejátékozta-a-birtokát típusú 19. sz. regényes csúcspont formájában. Persze itt is van  adósság a képben, mert az alispánság érdekében kampányolni kellett és túlnyújtózkodott a házaspár a takarón, na de így is elég piti ez a Debrecennél kisebb városban alispáni ambíció mint élettragédia trigger.) Nagyon tetszett, hogy van egy ilyen váratlan fordulat és ettől kezdve már nagyon izgi a regény, nagyon kíváncsi voltam a folytatásra.

ü  Mai szemmel megrázó, hogy amikor az elbeszélő-főszereplő, Magda elbeszéli az életét mint „öregasszony”, akkor 50 éves!

ü  A Szabó Magda által a Régimódi történetben leírt világban játszódik ez a történet is, a Jablonczay Lenke előtti nemzedékbe tartozhat az itteni Magda. Az itteni „groszi” tökre olyan mint a Lenke apai nagymamája, kicsit zord, de jól kézben tartja a pénzügyeket és fő célját, a gyerekei anyagi biztonságát, eléri a polgári munkamorállal, nem úgy, mint a dzsentrik. Csak ez a Pórtelky Magda  (milyen jól kitalált vezetéknév! :D ) sokkal kevésbé érdekes egyéniség, mint a Régimódi történet Jablonczay Lenkéje, sokkal tipikusabbnak tűnik a társadalmi osztályára és az abban akkoriban élhető női életre (mindig kiszolgáltatva lenni egy férfinak, hihetetlenül rímel Beauvoir A második nemére is az egész), és ezt a könyvet ez teszi érdekessé!

ü  Ugyanakkor nagyon bátor dolog lehetett a 20. sz. elején megírni olyan gondolatokat, egy nő „tollába adni” (mert E/1 íródik), amiket egyébként ma sem sok mindenki vállal fel: hogy teher a gyerek adott esetben, nem feltétlenül minden vágya egy nőnek az anyaság, az önmegvalósítás akadályaként is felmerülhet, meg kényszerpályára teheti az életet. És a harmadik meg negyedik gyerek már még inkább teher, a terhesség esélye szó szerint „teher”.

ü  p. 21. „Tán nem is alázatosabbak vagy jobbak voltunk a maiaknál -csak egymással egyformábbak valahogyan.” -> a 20. sz. elején felgyorsult a nemzedékek közötti mentalitásbeli váltás?

ü  a könyv elején egyébként azt érezteti az elbeszélő, hogy a lányai életfelfogása számára idegen, de a végén azt sejteti, hogy ő direkt akarta, hogy ők más életfelfogással nőjenek fel mint amiben őt nevelték, így máséletük legyen, mindent megtett, hogy tanuljanak és ezért nem természetes nekik és furcsállják az ő életét.

ü  p. 45. a feudális #metoo (az idős Telekdy földesúrról, nem a Péterről, akivel összeházasodik Magda anyja): „A szegény, korán elhalt felesége idején is kikapós, préda, durva ember volt, a falu minden szép parasztleányát dugdosták, rejtegették előle, mert akire szemet vetett, parancsszóval rendelte az udvarba, és jaj volt annak, aki ellenszegült.”

ü  p. 47. „lekötni, megtartani. Ez a két szó milyen gyakori volt hajdan az asszonyok szótárában! Vajon sohase gondoltak arra, hogy asszony is megunhat, megelégelhet, elküldhet egy férfit?” -> és az a szomorú, hogy a „megtartani” milyen gyakran használt ige most s 21. sz.ban is a pasi főnévvel összefüggésben….!

ü  p. 47. „Így fogtunk a táncrobotba megint.” -a báli szezonok, amikben (ideális esetben 1 v 2 báli szezon alatt) férjet kellett fogni az eladósorban lévő lányoknak. Nagyon tetszik ez a „táncrobot” kifejezés. 😊 Pedig Magda nagyon szeret táncolni amúgy, csak arra jön rá, hogy nem akkor és annyit táncolhat, amennyit szeretne, hanem amennyit kell a férjfogáshoz, ami akkor egy átlag nő egzisztenciájának kulcsa volt.

ü  p. 85. „Hisz mi csak gyámoltalan asszonyok vagyunk.” még a nőegyleteknek is kellett férfi gyámolító!

ü  p. 86. a teniszről: „szokatlan dolog volt az itt, hogy az ember ugráljon, szaladozzon, lihegjen, mikor nem kénytelen vele; és mint a gyerek, színes labda után. Mi, asszonyok, talpaltunk, hajladoztunk, melegedtünk délelőtt a háztartásunkban eleget, én legkivált, délutánra az ember már ülni kívánt szépen kiöltözve, befűzve; felfésült haját össze nem csapazni, rendbe szedett arcbőrét ki nem izzasztani idegenek, férfiak előtt: és nem porozni össze finom, hegyeske cipőjét. Én bizony nemigen erőlködtem a játékkal, de társaságban levésre, szórakozásra jó ürügy volt ez nagyon.”

ü  p. 89. tömegturizmus kritika Horváth Dénestől (aki majd Magda 2. férje lesz): „nem a kihíresztelt dolgok az igazán nagyszerűek, amiket minden jövő-menő bepiszkol a csudálkozásával”

ü  p. 93. a „gyámoltalan nő” szerep hatása a nőre, társadalomkritika: „látszatra néha egészen ostobácska és selypes voltam, egy kicsit vissza is hatott ez igazándiban is. […] soha fontosabb életdolgot, még csak lakáskiválasztást vagy fűtőfa-megrendelést sem végeztem el magam, saját felelősségemre és szabad akaratomból.” Az 1. férj idején, a 2.nál igen, de ezt nehezményezte is, hiszen ahhoz volt szokva, hogy a nőnek nem kell felelősséget vállalnia és komolyan gondolnia anyagi gondokra, ez mind a férfi dolga (de joga is!).

ü  egyébként Horváth Dénes a nagy veszekedéseikben utal rá, h milyen szörnyű lehet a gyerekeknek, hogy egy ilyen frusztrált nő neveli őket, amit Beuavoir is mond A második nemben. De a regénybeli Magda a jófej végén fogja meg a  dolgot, nem áll bosszút a gyerekeken a saját életének frusztrációi miatt, hanem még inkább egyedül viszi a háztartást (nem vonja be a lányait) és kitalpalja, hogy a lányai (akik 3an vannak!) tanult és ezáltal önálló nők legyenek, ne a férjhez menetelen álljon vagy bukjon az egzisztenciájuk.

ü  p. 124. „Mert a világ – és még most is az uradalmi tisztek feleségeit jelentette számomra leginkább ez a gyűlölködve kiejtett szó-, a világ már kezdte éreztetni jelenlétét a mi szent viszonyunkban. Ahogy így a nagy piacot megkerülve csendes létekkel mentünk közel, egymás mellett az este párás sötétjében, kínosan ellenséges indulattal néztem át a nagy gyepes tér ködén a kivilágított, egyenletes, nagy ablakok sora felé, ahol a Várkert végződött sötét, nagy fenyőfák komor csapatával, és a régi vízitorony meredt, ormótlan kőkúpja kísértőn nyúlt fel a homályos égre. Ott laknak, onnét terpeszkednek el közönséges, rideg és korlátolt életformáik egyre nagyobb befolyásával ezen a nyomorult városon. És engem figyelnek onnét most, a múltamat fürkészik, a lépteimet lesik előre ítélő rosszakarattal.” -> de ez a saját lelkiismeret furdalásának (hogy rövid idővel az 1. férj öngyilkossága után már kvázi együtt jár Horváth Dénessel) kivetítése a külvilágra, nem?

ü  p. 178. „a férfiaknak meg kell adni a küzdés és nagy áron elérés illúzióját; az asszonynak valami versenypózna tetején mozdulatlan veszteglő  nyereménytárgyként kell várni és őrzöttséggel, gardírozással, tettetett nemakarással és passzivitással kell az értékét felfokozni” tehát annak a nőnek volt jó a házassági piacon az értéke, aki objektumként és nem szubjektumként viselkedett ☹

ü  p. 179. a második házasságról, sorba jön a három lánygyerek. Itt rettenetesen zavart engem, hogy az első házasságból való fiáról miért nincs szó, nem hiányzik neki, nem gondol rá? (Őt az első férj szülei nevelik.) De aztán ezt átértékeltem a 198. oldal fényében: „az anyaság sem csupa ösztön; hisz nem vagyunk egészen állatok. Félig társadalmi érzés is, elszántság, kötelesség; aztán meg a gyerek lényétől is sok függ; hisz egy idegennel lépünk házasságra, s a gyermekünk az ő vére is, lénye és öröksége…” -> Igen, a gyerek is szubjektum és van személyisége, nem csak egy cuki tárgya az általánosan elvárt anyai szeretetnek. És mit csináljunk, miután évek óta nem vele élt a fia, Palkó, nem érezte már úgy, hogy köze lenne ehhez a gyerektől csak azért, mert ő szülte és nevelte egy tök rövid ideig. És azt is sugallja a történet, hogy van a szerelemnek jelentősége, az 1. férjbe nem volt szerelmes Magda, az egy „idegen” volt számára, így a tőle való gyerek is. A 2. férjjel, Dénessel ,rettenetesen megromlik a viszonya az élet kicsinyes anyagi gondjainak tömkelege miatt, de mivel egyszer szerelmesek voltak egymásba, a tőle való három lányt igazán a maga gyerekeinek érzi.

(Érdekesség, hogy a 2020-as koronavírus járvány idején olvastam a könyvet, és Kaffka Margit a spanyolnátha járványban halt meg 1918-ban.)