Szabó Magda: Régimódi történet

Én ezt a kiadást olvastam: Budapest: Jaffa Kiadó, 2017.

Általános gondolatok:

ü  tetszik, h zakatol a történelem (és abban az évben, amikor ez és ez történt a Monarchia parlamentjében, a világban, balkáni háborúk, I. VH, Kerenszkij stb. akkor Jablonczay Lenke ezt és ezt csinálta) a családtörténet szálai között

ü  egész más képét (sokkal sokkal pozitívabbat, talán ennek a könyvnek az írása segítette Sz. Magdát feldolgozni a szüleivel való kapcsolatát, hogy így kikutatta az életüket, megértette a motivációikat, az okait annak, hogy miért olyan nyomorban kellett felnőnie?) mutatja azért itt Szabó Magda a szüleinek, mint Az őzben -jó-jó szerző nem egyenlő elbeszélő, de zavaróan sok az önéletrajzi elem. Vagy lehet, hogy Az őz csak egy olyan történet, h ilyen is lehetett volna egy olyan körülmények között felnevelt lány? A Régimódi történet elég egyértelműen tényleg a saját anyjáról szól. Igazából meg is hatott, hogy a gyászmunka részeként (ahogy a Kanna hattyúkkal c. előszó írja) megírta az anyja regényét, milyen jó is annak, aki író és könyvírással tudja elgyászolni a szüleit! Nem jó, de sokkal jobb, mint nekünk, nem-művészeknek.

ü  azért egyenetlen a könyv, főleg az elején vannak hosszú, unalmas, vontatott részek -pl. a Sárrét részletes jellemzése. Értem a funkcióját, de rövidebben is betöltötte volna azt.

ü  nagyon jó, hogy vannak lábjegyzetek, amik megmagyarázzák a „régimódi” fogalmakat, nem tudom, hogy már Szabó Magda írta bele őket, vagy a 2017-es kiadás tette hozzá

ü  tényleg régimódi történet egyébként, ezek a hatalmas, életre szóló következmények, amikkel minden egyes szerelem és udvarlás jár! és sehogy se jó, a szerelmi házasságok is boldogtalanságra vezetnek (Lenke anyja, Gacsáry Emma egész élete tragédia lett attól, h szenvedélyes szerelemből és hirtelen felindulásból össeházasodott Jablonczay Kálmán Juniorral; Rickl Mária is egész életében szívott azért mert hozzáment szerelemből Jablonczay Kálmán Seniorhoz. Ennyi erővel akár empátiát is érezhetett volna szegény menye iránt….) és azért az is durva, hogy Jablonczay Lenke mennyire frigid mert olyan pasikkal éli le az életét akiktől szexuálisan irtózik még ha olyan derék emberek is morálisan

ü  túl sokat szerepel az „abszurd” jelző a regényben, a 212. oldalon lett belőle elegem, azért van még pár szó annak a leírására, hogy egy élethelyzet abszurd! groteszk, meghökkentő, abnormális, elképesztő stb.

ü  nagyon izgalmas, hogy az első ránézésre, rövid összefoglalásban botrányosan kegyetlen sőt gyerekkínzó Rickl Mária alakja is hosszan kifejtve, motívumai mélyére ásva, annyira megérthetővé és még szerethetővé is válik a regény 460 oldala során

ü  azt szűrtem le a történetből, hogy rettentő gyakori volt a kat.-ref. vegyes házasság már a dualizmus korában is

Számomra különösen fontos részek:

ü  p. 12. „Ha egyszer nem leszünk, nem szabad megőrizned se bútort, se semmit.Oszd szét, ajándékozd el a tárgyakat. […] Nézz előre! Nem akarom, hogy a varróasztal, egy régi szekrény…Azt akarom, hogy nevess. Hogy szabad légy tőlünk, hogy e fájjon. Megígéred?” mondta Sz. M.nak az anyja

ü  p. 12. „és én megírtam, hogy tovább tudjak élni, előbb az Ókutat s most a Régimódi történetet. Az Ókut Illés Endre keresztgyermeke. Az Ókút megjelenése után arra bíztatott, írjak egy külön könyvet az anyámról.”

ü  p. 299. Jablonczay Lenkéről, aki a rideg Rickl Mária nagymamától, a „kalmárlánytól” tanulta meg, hogy igazából a nők viszik a hátukon az élet terheit, nem csak a reproduktív munkáét, de a család pénzügyi fennmaradását is, meg kell akadályozni, hogy a „kanok” elkártyázzák a vagyont: „Mindkét férje mellett azt élte át, hogy a kanok többsége még kenyérkeresetre is alkalmatlan, s a nőnek kell helytállnia mindenben, különben vége a világnak. Elképesztő volt gyermeklány anyám egykori szavaiból rájönnöm, milyen korán kialakult az alapattitűdje: csak nem várni semmit a férfiaktól, úgyis hiába. Mindig is ő intézett el mindent, mindig ő vállalt és hárított el minden gondot felőlünk, sose volt szabad, késő öregkoráig nem élt teher nélkül.”

ü  p. 301. „Gyereklányként át kellett élnie [Jablonczay Lenkének] egy alkalommal, hogy reverenda és felszentelt állapot nem jelenti azt, hogy a papok földi vágyak híjával volnának. Anyám szexuális eszmevilága amúgy is vad, tisztázatlan képzetek halmaza volt, a normális reakcióktól Rickl Mária jóvátehetetlenül elriasztotta, Wolafka szerencsétlen lépése többet rombolt benne, mint más, szerencsésebb előjelek közt nevelt lányoknál. […] térdre bocsátkozott maga is az ünnepi díszben csillogó jelenség előtt, nézte a monstranciát, és tűnődött, melyik kéznek higgyen, amelyik a kötényén babrált, fejletlen melle után nyúlt, vagy amelyik megáldotta Anzelmus háza népét. […] Ám anyám attól kezdve minden papra gyanakodott, tájött, kanok azok is” -> ez a rész alátámasztja azt a fixa ideámat, hogy a szépirodalomban sokkal hamarabb bukkannak fel problémák, mint a közbeszédben, sajtóban, politikában

ü  [hm, mondjuk ez a visszatérő „kan” megnevezés zavar, mert dehumanizálja a férfiakat]

ü  p. 322. „Ayám meglepődött, mikor évtizedek múltán, írásai között keresgélve megleltem ezt a közvetlenül a [Józseffel, az egyetlen igazi szerelmével] szakításuk után írt novelláját [Elly választása], és gratuláltam neki, milyen pontosan felismerte sebzett szerelmében a század egyik megvalósítandó programpontját, a teljes emancipációt, és milyen világosan látta saját elképzelt menekülésének útját is az érzelmi hálóból: mondatai mögött szüfrazsettek szaladnak, és esernyővel verik a rendőröket. „Azt se tudtam, ki a szüfrazsett -mondta zavartan, - Én Józsefről akartam írni.” ez meg azért érdekes rész, mert Szabó Magda arról (is) híres, hogy nem volt feminista, szóval valamennyire mégis, vagy csak ugratta az anyját ekkor?

ü  (Az Elly választása c novellában az a sztori, hogy minthogy a szerelme nem veszi feleségül Ellyt, de mást szeretni nem tud, dolgozni fog egész életében, keresztanyja hozomány helyett kalapos üzletet vesz neki)

ü  p. 325. „A szomorúságnak ki kell nyitni ajtót-ablakot, hogy elszállhasson, nme pedig a szívünkbe elzárni, hogy örökre emésszen bennünket.” -ez Jablonczay Lenke fent említett Elly választása c. novellájában van és aztán ez is:. p. 326. „nehogy azzal vigasztalj, hogy ez mindennapi történet. Tudom, hogy nem én vagyok az első lány, kit eltipornak, de ez nekem nem vigasztalás.” -mondja Elly a keresztmamájának és mennyire igaz, milyen borzasztó, amikor azt mondják az embernek, h az bagatell, ami vele történt!

ü  p. 341. Majthényi Emlilné Heinrich Jozefa (Majthényi Béla, Jablonczay Lenke első férje, anyja) teljesen hétköznapi nő naplójából idézet, óriási Memory Studies és ego dokumentum tanulmányozás szempontjából is!: bár élete korántsem „közfigyelemre érdemes, mégse kegyen sorsa a tökéletes feledés. Életem alkonyán, lelket ölő egyedüliségben kezdtem e feljegyzéseket, midőn a bánat rendes lakótársam, az öröm pedig gyorsan távozó vendégem, legyen hát e könyv első fele a rossz napoké.” Debrecen 1910.június 9.

ü  p. 346. Lenke első férjéről, Majthényi Béláról: „Hogyan is sejtené meg a fiatal férfi, milyen tragikus szembenállást eredményez egyszer majd köztük Jablonczay Lenke szerencsétlen biológiai képlete? Az is meghatja, jövendő felesége mennyire ragaszkodik az ő nővéréhez, és fogalma sincs arról, hogy menyasszonya számára Olga nemcsak a valóban szeretett barát, de aza valaki is, aki jelenléte lehetetlenné teszi az ő csókját, érintését.” -> most akkor leszbikus vagy biszex volt? másfelől minden más része a könyvnek mintha azt jelentené, hogy csak frigid volt Lenke éspedig azért mert soha életében nem volt alkalma azzal szexelni, akibe szerelmes volt