Ági cikkei és egyebek/ Articles and Other Reflections by Ági

    While numerous new statues of Governor Miklós Horthy have been recently inaugurated, the statue of Miklós Radnóti – a Hungarian Roman Catholic poet of Jewish origin who was a victim of the Holocaust –was destroyed and his books burnt.   The man who drove his car into Radnóti’s statue in Győr states that it was an accident due to his drunkenness. It is somewhat difficult to believe that his driving while being drunk exactly in the vicinity of Radnóti’s martyrdom particularly during these days was a mere coincidence. However, the presumption of innocence is due unto him. Regarding the burning of Radnóti’s books, a Nazi group explicitly takes the responsibility.   Heinrich Heine postulated in the 19 th century that "where they burn books, so too will they in the end burn human beings" (" Dort, wo man Bücher verbrennt, verbrennt man auch am Ende Menschen "). Indeed, historical experience shows that the act of book-burning (biblioclasm or libricide) is rather

2013 is a year of many noble causes, among others the year of the “Hungarian-Italian Cultural Season” dedicated to the friendship between the two countries first of all in cultural terms. Such seasons and years claimed as “special” - involving special financial involvement of governmental institutions - lead us to ask “ W ell, and what about culture/friendship among nations/whatever is the noble cause, in all the other years? ” . At the same time they really make sponsors more willing to finance projects and remind public opinion of important issues from time to time.  Photo of Giorgio Perlasca: www.deliberatelyconsidered.com One very important result of the “Hungarian-Italian Cultural Season” 2013 is the launching of a new educational projects titled “Budapest, Itinerary of Memory-On the Tracks of Giorgio Perlasca” ( “Budapest, Itinerario della Memoria - sulle orme di Giorgio Perlasca") aiming to familiarize Italian students both with a hero, a Righteous among the

This article was originally published in the 38th issue of The CEU Weekly on October 30, 2013.  You may be wondering what the Polish half of the title means; it is the beginning of a popular poem, known by many locals in its Hungarian equivalent. The message of both versions focuses on the fact that Poles and Hungarians are good friends (the Hungarian version literally says “good friends”, whereas the Polish version also implies family ties, by using the word “nephew”.) Whenever I mentioned this poem in Krakow on my recent visit, and whenever people realized that I was speaking Hungarian, they were excited to try to converse - even if they know only one Hungarian word! Thus , the Hungarian receptivity towards Poles seemed to be mutual based on the couple of beautiful days I recently spent in Krakow. On the local level, positive memories connected to Hungarians go all the way back to the 14 th century, when Poland and Hungary were united in a personal union under Hungarian Ki

This interview was originally published in The CEU Weekly's 35th issue on September 18, 2013. Online edition . The CEU Weekly interviewed  Kati Marton, Hungarian-born American journalist, author and scholar, and member of CEU’s board of trustees. Kati Marton has combined a career as a reporter and writer with human rights advocacy. She has worked as part of the leadership of renowned human rights organizations, including the International Women’s Health Coalition, Committee to Protect Journalists, Human Rights Watch, and International Rescue Committee. As a reporter she has contributed – among others – to ABC News, The New Yorker, The New Republic, The Washington Post, and Newsweek. She is also an author of eight books. TCW:  Among your many activities, you are a member of the board of trustees of CEU. What is your idea of the future development of CEU, and the community? KM:   I think CEU is a treasure, I think that it has an enormous role to play in Hungary’s future, n

Originally published in the 36th issue of "The CEU Weekly". L ucile Chaufour visited Hungary during the 1980s, when it was still a so-to-say “soft dictatorship” behind the Iron Curtain. She formed friendships with the young punks of Budapest, and not only attended their concerts but also recorded them (illegally) with a Super 8 camera.  Besides the music of punk bands she got acquainted with the life of youth in a struggling Communist regime, where several teenagers rebelled against their parents’ generation not only because they were young, but because they held the system built and tolerated by older generations as unbearable. As Chafour’s film and its characters argue , punk had a different meaning behind the Iron Curtain than in the West, it was not about following a fashion trend. Some characters admit, that in the 80s they did not even necessarily have a clear idea what the punk movement meant in Western Europe. Of course Hungarian punks differed a lot among each

Ez a Washington Post cikk ( Hiding in N. Virginia, a daughter of Ausdchwitz ) nagyon ügyesen van megírva. Igaz, hogy nagyon nehéz olvasni, úgyhogy nem biztos, hogy mindenki végigolvassa addig a pontig, amíg kiderül a mondanivaló. A szerző, Thomas Harding, Hanns Alexander, a Höss-t elfogó (eredetileg német zsidó) brit tiszt leszármazottja, a   “Hanns and Rudolf: The True Story of the German Jew Who Tracked Down and Caught the Kommandant of Auschwitz ” c. könyv írója.  Először rettentően felment a vérnyomásom, mert úgy tűnt, hogy a cikk nem csak arról szól, hogy Brigitte, Rudolf Höss lánya eléggé megbűnhődött mindenért, amit az apja tett, miközben ő csak gyerek volt az Auschwitz melletti villában, hanem arról is, hogy ezek a hülye zsidók még mindig nem bírják túltenni magukat Auschwitz-on. Ugyanis Brigitte zsidó főnöke, aki évtizedekig úgy tett, mintha nem gyűlölné, most, öregségében mégsem hívja már fel sosem. De pár csavar után, a második oldal végére kiderül, hogy ez a zsidó ruhabol

A Rumbach utcai zsinagógában berendezett Ámos Imre kiállítás nagyon tetszett és meg is érintett. Pont egy ilyen helyszín illik Ámos életművéhez és sorsához: egy romos zsinagóga. Méghozzá az a romos zsinagóga, ahol bizonyos értelemben elkezdődött a magyar Holokauszt, mert itt gyűjtötték össze a Kamanyec-Podolszkba deportált zsidókat. Az Ámoshoz kapcsolt kortárs költői reflexiók is nagyon tetszettek, különösen kettő fogott meg. Takács Zsuzsáé azért, mert az öccsét, akinek haldoklásáról megemlékezik, Josét, ismertem. Ferdinandy Györgyé pedig nagyon szemléletesen leírta, hogy 1944-ben az összes 7-8 éves osztálytársa is értette, hogy hova viszik a zsidókat... Magában a zsinagógában annyira odatartozónak éreztem magam, hogy megint rácsodálkoztam: hogy lehet, hogy nem vagyok vallásos? Keresztény templomokban is éreztem már ezt, szóval ez nem a zsidó identitásról szól, és közvetlen élményektől függetlenül is él bennem ez a hiányérzet, érzem, hogy én nem szabad akaratból vagyok agnosztikus,

Az "Előtted az élet" (Tutta la vita davanti) című olasz film nagyon érdekesnek ígérkezett a története alapján és jól is indult. Adott egy friss filozófia diplomás lány, aki nem talál állást az egyetemi világban, de máshol sem nagyon, úgyhogy végül telemarketinges lesz egy borzalmas multinál. Hihetetlenül fölösleges háztartási gépeket kell elsóznia iszonyat drágán. A multik HR stratégiáját és hiéna üzletpolitikáját (valamint üzleti erkölcsét) kiválóan kifigurázza a film. Ezen kívül  még azok is átverik Martat (Isabella Ragonese alakítja), a főszereplőt, akiknek a szerepe teljesen más lenne: a saját fidanzato-ja, és a szakszervezetes Giorgio is, aki nemcsak lefekszik Marta barátnőjével, de kiderül, hogy mindkettejükkel úgy kezdett ki, hogy közben nős és van gyereke is. A három negyedénél azonban megbicsaklott a cselekmény és teljesen indokolatlanul vidám a lezárás, miután már tragédia tragédiát követett: volt öngyilkosság, börtönbe kerülés, idegösszeomlás, prostitúcióba sodr