Gondolatok a zsinagógában

A Rumbach utcai zsinagógában berendezett Ámos Imre kiállítás nagyon tetszett és meg is érintett. Pont egy ilyen helyszín illik Ámos életművéhez és sorsához: egy romos zsinagóga. Méghozzá az a romos zsinagóga, ahol bizonyos értelemben elkezdődött a magyar Holokauszt, mert itt gyűjtötték össze a Kamanyec-Podolszkba deportált zsidókat. Az Ámoshoz kapcsolt kortárs költői reflexiók is nagyon tetszettek, különösen kettő fogott meg. Takács Zsuzsáé azért, mert az öccsét, akinek haldoklásáról megemlékezik, Josét, ismertem. Ferdinandy Györgyé pedig nagyon szemléletesen leírta, hogy 1944-ben az összes 7-8 éves osztálytársa is értette, hogy hova viszik a zsidókat...

Magában a zsinagógában annyira odatartozónak éreztem magam, hogy megint rácsodálkoztam: hogy lehet, hogy nem vagyok vallásos? Keresztény templomokban is éreztem már ezt, szóval ez nem a zsidó identitásról szól, és közvetlen élményektől függetlenül is él bennem ez a hiányérzet, érzem, hogy én nem szabad akaratból vagyok agnosztikus, csak ez adatott nekem.

P. S. Fel is korbácsolta egy kicsit vallási érzékenységemet, hogy eközben a teremőr Klub Rádiót hallgatott, pedig én aztán nagy Klub Rádió hallgató vagyok napi rendszerességgel, de a zsinagógában (na jó, az előterében) nagyon zavart.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kaffka Margit: Színek és évek

Kép
Klasszikusok mindenkinek sorozat. Kistarcsa: STB Könyvek Könyvkiadó, 2008. ü   A Feminista olvasókörhöz olvastam 2020 márciusában. Kaffka Margit és Bauer Ervin,   https://cultura.hu/kultura/kaffka-margit-szinei/ ü   SPOILER ALERT. Egy ideig azt gondoltam, hogy hú, ehhez az unalmas élethez, ami a főszereplőnek jutott, kicsit hosszú még ez a 223 oldal is, nyilván alispán lesz a férje, aztán nyilván ettől még ugyanolyan unalmas lesz a vidéki női élet egy deklasszált dzsentrinőnek, és erre jó nagy fordulat állt be: nem lett alispán a férj és öngyilkos lett! (Ami elég szomorú, hogy itt egy alispánság miatt, nem vmi romantikus nagy, látványos tőzsdei bukás, vagy elszerencsejátékozta-a-birtokát típusú 19. sz. regényes csúcspont formájában. Persze itt is van   adósság a képben, mert az alispánság érdekében kampányolni kellett és túlnyújtózkodott a házaspár a takarón, na de így is elég piti ez a Debrecennél kisebb városban alispáni ambíció mint élettragédia trigg...
További információk

2020-as olvasás kihívás magamnak

Még nem vagyok benne biztos, hogy nekem való ez a Várólista csökkentés játék, mert az alaphozzállásom az olvasáshoz az, hogy túlságosan szeretem ezt a tevékenységet ahhoz meg túl rövid is az élet ahhoz, hogy  olyat olvassak, ami untat (kivéve ha akadémiai könyv és kell a munkámhoz! de a szabadidőmet élvezetes olvasmányoknak szeretem szentelni). Viszont nagyon szeretem a Popkult, csajok, satöbbi könyvmolykodós podcastot és a műsorvezetők, Brigi és Tünde, egy csomó epizódban tárgyalják a könyvvárólistáikat, ráadásul Brigi posztolt erről a játékról, ami azt az érzést keltette bennem, hogy tulajdonképpen jó lenne, ha nekem is lenne egy ilyen hivatalos várólistám. Szóval, most belevágok a 2020-as kihívásba. Nehezítő tényező, hogy már eleve járok egy könyvklubba, ahol évente 10 könyvet elolvasunk és megbeszélünk, és ott tanév szerint haladunk és nyár elején szavazunk csak a 2020/21-es tanév könyveiről, úgyhogy még nem tudom mik kerülnek terítékre ősszel. Így ott is bejöhet még pár ...
További információk

Baloldali zsidó nyafogás egy könyv ürügyén -vigyázat, nagyon szubjektív

Általában szépirodalom szokott lenni az a könyv, amit olvasok a munkával kapcsolatos könyvek mellett, és amint befejeztem egy ilyet, azonnal elkezdek egy másikat. Egyfajta lelki szükséglet, hogy közvetlenül elalvás előtt és a mindennapi élet során adódó holtidőkben (várakozás, tömegközlekedés) szépirodalmat (majdnem mindig regényt, nagyon ritkán novellát) olvassak, képzeletbeli történeteket és ne szakmát.  Ezen a nyáron viszont úgy döntöttem, hogy időt kell szánnom arra, hogy fejlesszem önmagam, hogy rendesen kialakítsam a véleményem olyan témákról, amik nagyon foglalkoztatnak és nem rendesen megalapozott véleményem van róluk, hanem inkább olyan szekértábor alapján felvett véleményem. Úgyhogy mostanában az általában regényolvasásra szánt időben művelem magam. Izraellel és a megszállt területekkel kapcsolatban mondjuk nem az a legjobb kifejezés, hogy nem tudtam eleget és ezért csakúgy automatikusan kiválasztottam azt az álláspontot, amit általában a hozzám hasonló világnézetű és p...
További információk