Gondolatok a zsinagógában

A Rumbach utcai zsinagógában berendezett Ámos Imre kiállítás nagyon tetszett és meg is érintett. Pont egy ilyen helyszín illik Ámos életművéhez és sorsához: egy romos zsinagóga. Méghozzá az a romos zsinagóga, ahol bizonyos értelemben elkezdődött a magyar Holokauszt, mert itt gyűjtötték össze a Kamanyec-Podolszkba deportált zsidókat. Az Ámoshoz kapcsolt kortárs költői reflexiók is nagyon tetszettek, különösen kettő fogott meg. Takács Zsuzsáé azért, mert az öccsét, akinek haldoklásáról megemlékezik, Josét, ismertem. Ferdinandy Györgyé pedig nagyon szemléletesen leírta, hogy 1944-ben az összes 7-8 éves osztálytársa is értette, hogy hova viszik a zsidókat...

Magában a zsinagógában annyira odatartozónak éreztem magam, hogy megint rácsodálkoztam: hogy lehet, hogy nem vagyok vallásos? Keresztény templomokban is éreztem már ezt, szóval ez nem a zsidó identitásról szól, és közvetlen élményektől függetlenül is él bennem ez a hiányérzet, érzem, hogy én nem szabad akaratból vagyok agnosztikus, csak ez adatott nekem.

P. S. Fel is korbácsolta egy kicsit vallási érzékenységemet, hogy eközben a teremőr Klub Rádiót hallgatott, pedig én aztán nagy Klub Rádió hallgató vagyok napi rendszerességgel, de a zsinagógában (na jó, az előterében) nagyon zavart.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kaffka Margit: Színek és évek

Simone de Beauvoir: A második nem (A nekem fontos részek jegyzete)

Szabó Magda: Régimódi történet