Ági cikkei és egyebek/ Articles and Other Reflections by Ági

(Budapest: Háttér Kiadó, 2012. Tizedik kiadás. Ford: Várady Szabolcs. Utószó: Erős Ferenc) 2018 márc-ápr olvastam ezt a könyvet, telepostiteztem és jegyzeteltem, most 2018. dec. 23-án, amikor begépelem ezeket a jegyzeteket, úgy gondolom ez a legfontosabb könyv, amit olvastam eddig az életemben. Legalábbis a mostani gondolatvilágomban ez tűnik a legfontosabbnak. Ált. megjegyzéseim voltak (mielőtt az utószót olvastam, a könyv olvasása közben: ü   nagyon fogasztói társadalom ellenes ü   nagyon sokat vitatkozik Freud-dal ü   olyan ez a könyv, mint egy martin buber-Marx ötözet-az utószóból aztán kiderült ennek az oka ü   vannak benne bicskanyitogató részek női és férfi princípiumról meg hasonlók, de pont csak annyira zavartak, h izgatott voltam, hogy hogyan folytatódik ü   a holly   woodi filmek is megkapják benne a magukét a pszeudoszeretet propagálásáért (pl. bálványimádó szeretet mint A nagy szerelem eladása) A könyvből ü   p. 18. az elkülönültség élménye szoron

Budapest: Gondolat, 1971. Második, változatlan kiadás. Ford: Görög Lívia és Somló Vera Tetszik, hogy olyan sok tudományos kutatásra hivatkozik olyan sok területről (kultantro, pshichoanalízis, tört, irdtud, memoárok, statisztika), nem csak a saját ujjából szopott gondolatokat ír le, hanem tényleg komoly akadémiai könyv. p. 10. A ffi sosem kezdené azon önmaga definiálását, h ffi, magától értetődően ffi. -> mondja arról, h a male perspective számít az univerzális emberi perspektívának, women „othered” ahogy én találkoztam a jelenséggel a mai ang szakird-ban [főleg itt: Gershon Bacon, “ Introduction,” Autobiography and memoir, Ed. Gershon Bacon, (Jerusalem: Schechter Institute of Jewish Studies, 1998. Special issue of Nashim –A Journal of Jewish Women’s Studies & Gender Issues), 7.] p. 15. nők: egymástól elszakadva, ffiakkal egy fedél alatt élnek, lakhelyük, munkájuk, gazd érdekük révén sokkal szorosabban kötődnek 1-1 ffihoz (férj, apa), mint a többi nőhöz. Ha úr

Budapest: XXI. Század kiadó, 2018.   Ford.: Tóth Tímea   (Az eredeti 2015-ben jelent meg  franciául .  Marceline  2018 őszén halt meg.)   Marceline -t az apjával,  Slojméval,  együtt deportálták  Drancyból , az apa egy  Lodz-ból  származó vallásos lengyel zsidó volt (1901-ben született), eredetileg Amerikába akart  kivándorolni, de Franciaországban  ragadt .  Marceline  dokumentumfilmrendező lett, van egy filmje, ahol  Anouk   Aimée  játssza az ő  szerepét,  mint  birkenaui  fogoly.     Marceline -t évtizedek óta nyomasztja, hogy az apja azt mondta a deportálásuk után egy ponton, hogy “te élni fogsz, mert te fiatal vagy, én nem”. Úgy nyomasztja ez a szerzőt, mintha egy  önbeteljesítő  jóslat lett volna, mintha emiatt történt volna, hogy  Slojme  meghalt és ő túlélte, sőt mintha  Slojme  élete lett volna az ára  Marceline  életének.   Slojme  “nem jött vissza” Auschwitzból, ahonnan halálmenetben hajtották össze-vissza a háború végén.  Marceline  “visszajött”  B