Erich Fromm: A szeretet művészete

(Budapest: Háttér Kiadó, 2012. Tizedik kiadás. Ford: Várady Szabolcs. Utószó: Erős Ferenc)

2018 márc-ápr olvastam ezt a könyvet, telepostiteztem és jegyzeteltem, most 2018. dec. 23-án, amikor begépelem ezeket a jegyzeteket, úgy gondolom ez a legfontosabb könyv, amit olvastam eddig az életemben. Legalábbis a mostani gondolatvilágomban ez tűnik a legfontosabbnak.

Ált. megjegyzéseim voltak (mielőtt az utószót olvastam, a könyv olvasása közben:

ü  nagyon fogasztói társadalom ellenes

ü  nagyon sokat vitatkozik Freud-dal

ü  olyan ez a könyv, mint egy martin buber-Marx ötözet-az utószóból aztán kiderült ennek az oka

ü  vannak benne bicskanyitogató részek női és férfi princípiumról meg hasonlók, de pont csak annyira zavartak, h izgatott voltam, hogy hogyan folytatódik

ü  a holly woodi filmek is megkapják benne a magukét a pszeudoszeretet propagálásáért (pl. bálványimádó szeretet mint A nagy szerelem eladása)

A könyvből

ü  p. 18. az elkülönültség élménye szorongást kelt. Elkülönültnek lenni annyi, mint elvágva lenni a lehetőségtől, h emberi képességeimet kifejthessem

ü  p. 23. nők és ffiak egyformásodása egyenlősödése helyett –„A jelenkori kapitalista társadalomba az egyenlőség jelentése átalakult. Egyenlőségen automaták egyenlőségét értjük; olyan emberekét, akik elvesztették egyéniségüket. Az egynelőség ma inkább „egyformaság”, semmint „egység”.

ü  p. 25. szeretet: a lét kérdéseire adott érett válasz

ü  p. 27. szeretet: olyan egyesülés, amelynek során az ember megőrzi egyéniségét, a szeretet tevékeny erő

ü  p. 31. a szeretet elemei: törődés, felelősség, tisztelet, ismeret

ü  p. 37. bicskanyitogató heteronormativitás: a ffi-nő polaritás az interperszonális kreativitás alapja, sperma és petesejt egyesülése előfeltétele a gyerekszületésnek, de nincs ez másképp a lelki tartományban sem, „A homoszexuális elhajlás e polarizált egyesülés kísérletének a kudarca, és ezért a homoszexuális a soha fel nem oldott elkülönültség fájdalmától szenved, egy olyan kudarctól, amelyben egyéként osztozik azzal az átlagos heteroszexuálissal, aki nem tud szeretni.”

ü  p. 39. Freud a szerelemben kizárólag a nemi ösztön kifejlődését, szublimációját látta, nem ismerte fel, h inkább a nemi vágy a szeretet és az egyesülés szükségletének megnyilvánulása. Freud tévedése azonban mélyebbre nyúlik: élettani materializmusának megfelelően úgy látta, a nemi ösztön a testben vegyileg létrejött feszültség eredménye, amely fájdalmas, tehát enyhülést keres. A nemi ösztön célja ennek a fájdalmas feszültségnek a megszüntetése, mint az éhség v a szomj….ha így fogjuk fel a nemiséget, akkor a maszturbáció lenne az eszményi kielégülés. Szóval Freud, meglepő módon, nem vesz tudomást a nemiség pszichobiológiai aspektusáról, arról, h szex közben az emberek át akarják hidalni elkülönültségüket, az a lényge benne, h egy másik emberrel csináljuk, nem az, h egy viszketegséget enyhítünk. Ezt a tévedést megkönnyítette Freud szélsőséges patriarchalizmua, ami arra vezette, h feltételezze, a nemiség per se maszkulin, a sajátosan női nemiségről nem is vett tudomást. , ezt az eszmét 1905-ös „Három értekezés a szexualitás elméletéről” c művében fejtette ki, ebből jön a pénisz irigység és pár más nagy hülyeség is

ü  p. 43. érett vs éretlen szeretet: 

o   éretlen: „Szeretek, m szeretnek” <-> érett: „Szeretnek, mert szeretek.”

o   éretlen: „Szeretlek, mert szükségem van rád.” <-> „Szükségem van rád, mert szeretlek.”

ü  p. 49. a felebaráti szeretet azzal kezdődik, h szeretjük a ehetetleneket, szeretjük a szegényeket és az idegeneket. A saját húsomat és véremet szeretni nem nagy teljesítmény. Az állat is szereti az ivadékát és gondoskodik róla. A pária szereti a gazdáját, m tőle függ az élete, a gyerek szereti a szüleit, m szüksége van rájuk. A szeretet akkor bontakozik ki igazán, amikor cél nélkül szeretünk [Arra emlékeztet, h Platónnál az a szép, ami érdek nélkül tetszik. Meg már a könyv eleje, h a szeretet célja az elkülönültségünk leküzdése, az is a Diotimás platóni dialógusra emlékeztet, h az emberek a „másik felüket” keresik mert fáj, h szétvágták őket. Megjegyzem Fromm sokkal heteronormatívabb, mint Platón]

ü  p. 55. A szeretet fontos tényezője az akarat. „Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés -az döntés, ítélet, ígéret. Máskülönben nem volna alapja az ígéretnek, hogy örökké fog tartani. Az érzés, ahogy jött, el is múlhat. Hogyan tételezhetem fel, hogy örökre megmarad, ha nem foglal magában ítéletet és döntést?”

ü  p. 59. Önzés és önszeretet ellentétei egymásnak. Az önző emberrel nem aza a baj, h túlságosan szereti magát, hanem az, h túl kevéssé; Igazából gyűlöli önmagát. Az önmaga iránti gyengédség és törődés hiányában, ami csak termékenysége hiányának egyik kifejeződése, magára marad. Szükségképpen boldogtalan és ki akar csikarni az életből mindent, amit csak lehet. Igaz, h az önző ember képtelen szeretni másokat, de önmagát is. Olyan önmagával, mint az agyonféltő anya a gyerekével: palástolnia kell, h nem szereti a gyereket, ezt agyonkompenzálja agyonfoglalkozással [közben olvastam Simone de Beauvoirtól „A második nemet”, és ő is leírja, h amikor egy anya a nem kívánt gyereket neveli, agyontutujgatja, m bűntudata van, h nem akarta azt a gyereket és nem szereti]

ü  p. 63. mindenféle antropológusokra hivatkozva learja azt, amit Engels is mondott, h az apajogú társadalom kialakulása párhuzamos a magánvagyon kialakulásával

ü  p. 65. A név mindig dolgot v személyt jelöl, vmi végeset. Hogyan lehetne Istennek neve, ha nem személy és nem dolog?

ü  p. 79.  a mod kapitalizmusnak nagy számú készségesen együttműködő emberre van szüksége: olyanokra akik mind többet és többet akarnak fogyasztani és akiknek ízlése szabványosított, tehát könnyen befolyásolható és megjósolható. olyan emberekre van szükségük, akik úgy érzik szabadok és függetlenek és közben készségesen hagyják magukat irányítani , súrlódásmentesen beilleszkednek a gépezetbe

ü  p. 81. „Nem a megfelelő szexuális kielégülés eredményezi a szeretetet, hanem a szeretet a szexuális boldogságot, sőt még az úgynevezett szexuális technika ismeretét is.”

ü  p. 82. a fentebbi tényt rengeteg psichoanalitikus adat alátámasztja: a leggyakoribb szexuális problémák (frigiditás és impotencia) oka a szeretni képtelenné tévő gátlások, nem a technika nem tudása

ü  p. 83. a kapitalizmus lélekölő természetéről: „Annak bizonyítékául, h a kapitalizmus megfelel az ember természetes szükségleteinek, ki kellett mutatni, hogy az emberi természetben eredendően benne van a versenyszellem és a kölcsönös gyűlölség.” és ezen sokat dolgoztak is a közgazdászok, a darwinisták stb.

ü  p. 85. Freud, már sokadszor a könyv során, megkapja a magáét: „Ahogy Freud szerelemkoncepciója a tizenkilencedik századi kapitalizmus patriarchális hímjének a tapasztalatát írja le, Sullivan leírása a huszadik századi elidegenedett, piacközpontú személyiség tapasztalatára vonatkozik.”

ü  pp. 86-87. ez a rész Zsófinak tetszene: a neurotikus szeretet egyik példája az a ffi, aki érzelmi fejlődésében megrekedt az anyához való gyerekkori kötődésnél, megmarad élete végéig „anyja emlőjén”. Érzelmei gyermeki érzelmek: anyai oltalmat és melegséget, csodálatot és törődést akarnka, a feltétlen anyai szeretetet, amely jár a gyereknek m ő az anya gyereke és gyámoltalan és szüksége van az anyára. Az ilyen ffi elbűvölő tud lenni, amikor megpróbál rávenni egy nőt, h szeresse, sőt még azután is, h ez sikerült. e viszonya a nőhöz (ahogy tkp mindenkihez) felszínes és felelőtlen marad. nme szeretni akar, hanem szeretve lenni. ez a ffitípus rendszerint színes egyéniség, olykor grandiózus eszméi vannak. ha megtalálta a nőt és biztonságban érzi magát, nem kevés kedvességre képes, ezért olyan megtévesztő. ha a nő nem csodálja őt egyfolytában, ha igényt tart saját életére is, ha azt akarja, h őt is szeressék, a ffi megsértődik és a nőt önzéssel vádolja.

ü  pp. 89-90. pszeudoszeretet egyik formája a bálványimádó szeretet, amelyet annyit mutatnak be a filmek és a regények úgy, mint „a nagy szerelmet”. ha vki  nem jutott még el odáig a fejl.ben, h meglegyen az identitásérzése, az éntudata, amely saját képességeinek termékeny kibontakozásában gyökerezik, hajlamos „bálványozni” a szeretett személyt. Elidegenült a saját képességeitől, és belevetíti őket a szeretett személybe, akit úgy imád, m summum bonumot. Elveszíti, nem pedig megtalálja magát a szeretett lényben. mivel senki nem tud megfelelni a bálványimádó várakozásainak örökre, mindig új bálvány kerestetik [sztem úgy világosabb lenne ez a szakasz, és sztem erre gondolt: h a bálványimádás közben nem akarjuk megismerni azt a személyt hanem felruházzuk tulajdonságokkal amik nekünk tetszenek, tehát nem a személyt szeretjük és azért ábrándolunk ki belőle, m egyszer csak kiderül, h ő nem az a projektum akinek mi direkt hittük, hanem egy hús-vér ember. és a bálványimádó pszeudoszeretet egyszerűen nem fair a bálvánnyal szemben]

ü  pp. 90-91 a pszeudoszeretet egy másik formája a szentimentális szeretet: képzeletben élik át és nem reális személyhez fűződő kézzel fogható kapcsolatban élik át, legelterjedtebb formája a szerelmi beteljesüléspótlék, amelyet a filmek, magazinok és szerelmes dalok fogyasztói élnek át. Ffiak és nők, akik házasságukban  nem bírják áttörni az elkülönültég falát, könnyekben törnek ki szerelmes filmek nézésekor, mint mások szerelmének szemlélői. Szentimentális szeretet az időtől elvonatkoztatott szeretet is: pl házaspárt megindítják régi szerelmük emlékei v a majdani szerelemről szőnek álmokat miközben már unják egymást. Ez egybevág a modern ember jellegzetességével, h v a múltban, v a jövőben, de nem a jelenben él. p. 91. Akár a mások fiktív élményeiben való részvétel élménypótláka a szeretet [amikor szerelmes filmeket nézünk], akár át van tolva a jelenből a múltba v a jövőbe, ez az absztrahált és elidegenített formája kábítószer; enyhíti a valóság fájdalmát, az egyén magányát és elkülönültségét.”

ü  p. 91. neurotikus szeretet formája mág a projekciós mechanizmus, amikor saját problémáinkat és hibáinkat kivetítjük a szerettt személyre és az ő fogyatékosságaként tekintjük (lehet párra és gyerekre is)

ü  p. 92. „Két ember között a valódi konfliktusok, azok, amelyek nem elleplezésre v projekcióra szolgálnak, hanem a belső valóságnak azon a mély szintjén vannak megélve, ahová tartoznak, nem ártalmasak. Tisztázáshoz vezetnek, katarzist hoznak létre, amleyből minkét személy ismeretben és erőben gyarapodva kerül ki. Ez arra késztet, hogy újból hangsúlyozzunk vmit, amit korábban kimondtunk.”

ü  p. 100. a fegyelemről: „a késztetés nem külső késztetés eredménye legyen, hanem az ember saját akarata fejeződjőn ki benne; hogy kellemesnek érezze, és lassanként úgy rászokjon egy viselkedésfajtára, hogy hiányozna neki, ha felhagyna vele.”

ü  p. 100. a koncentráció  megtanulásában az a legfontosabb lépés, h megtanuljunk egyedül maradni önmagunkkal olvasás, rádióhallgatás, dohányzás és ivás nélkül. koncentrálni annyi, mint egyedül lenni önmagunkkal-ez a képesség feltétele annak, h tudjunk szeretni

ü  pp. 100-101 ha azért kötődöm vkihz, m magamtól nem állok meg a lábamon, az illető lehet életmentő, de ez a kapcsolat nem szeretet.

ü  p. 109. irracionális hit: vmit igaznak fogadunk el, mert egy tekintély v a többség azt mondja <-> racionális hit: független meggyőződésen alapul, az ember saját megfigyelésén és gondolkodásán, dacolva a többség véleményével [ok, de véletlenül egyetérthet 1-2 dologban az ember a többséggel, nem?]

ü  p. 110. nevelés: segítünk a gyereknek valóra váltani lehetőségeit. <-> manipuláció: a lehetőségek kifejlődésében való hit hiánya miatt hit, h a gyerekből csak akkor  lesz vmirevaó ember, ha a felnőttek beletáplálják azt, ami kívánatos, és kigyomlálják (elnyomják) azt, ami szerintük nem az

Ruth Nanda Anshen személyes emlékezése Erich Frommra (pp. 119-124)

ü  p. 120. Fromm győzött meg bennünket arról, h a szükségszerűeég elfogadása az egyetlen szabadság

Erős Ferenc: Utószó a tizedik magyar kiadáshoz (pp. 125-134)

ü  p. 125. 1956ban jelent meg először a könyv

ü  p. 125. Fromm Frankfurtban született orti zs keresk családban 1900ban

ü  p. 126. frankfurti isk. és Freie Jüdische Lehrhaus kapcsolata [eddig, magamtól nem is gondoltam bele, h egyszerre volt jelen a frankfurti isk és a szabad zs tanház!] -> Leo Löwenthal is egy közös metszet

ü  p. 126. a Tanházban végzett tevékenysége mellett Fromm szociológiát, fil-t és pszichológiát tanult a frankfurti egyetemen, majd Heidelbergben, 1922ben a diaszpóra-zsidóság szociológiájáról szóló disszertációval doktorált Alfred Webernél

ü  p. 128. Fromm és Wilhelm Reich a freudomarxizmus fő teoretikusai: egy mod társadalomléélektan a fraudizmus és a marxizmus szintéziséből lehetséges

ü  p. 133. Erős Feri (is) kritizálja, amit Fromm a melegekről mond

ü  pp. 133-134. „A szeretet művlszete” kissé pontatlan cím, m valüjában nem a szeretetről mint főnévről szól a könyv, hanem a szeretésről (loving) mint folyamat és cselekvés

ü  p. 134. az „art”on mesterséget is kell érteni, ahogy a latin „ars” és a görög „teché” szavakon is,  nem csak művészetet

ü  [de akkor miért nem „A szeretés művészeteként adták ki ezt a kiadást, ha a pontatlan magyar címmel már úgyis megjelent ez a könyv kilencszer magyarul?]