Ági cikkei és egyebek/ Articles and Other Reflections by Ági

2014. okt. 9. ·          Pompeji kiállítás a Millesgårdenben Joshuával (Paideiás osztálytársam). Egy konkrét pompeji házat rendeztek be, egy bizonyos Iucundus Caeciliusét, aki felszabadított rabszolgaként kezdte, és sokra vitte szemmel láthatólag, mert hatalmas háza volt, és minden négyzetcentimétere a falnak freskóval volt borítva. ·          Ez az időszaki kiállítás nem volt annyira nagy szám, mint amit én és Joshua is vártunk, túlhangsúlyozta a svéd régészek szerepét az ásatásokban, amiről nem nagyon derül ki, hogy lett volna, és kevés autentikus festmény vagy tárgy van kiállítva. ·          Viszont maga a múzeum fantasztikus, és sosem másztunk volna ki oda (jó messze van), ha nincs ott a Pompeji kiállítás! Ez egy fantasztikus villa, melléképületekkel, teraszosan emelkedő kertben, amit Carl Milles svéd sztárszobrász építtetett magának. De már életében látogatónapokat szervezett, hogy a közönség láthassa az ott felhalmozott római és középkori szobrokat. És már életében nyilván

Vasárnap: ·          egyszerű ebéd, óra Ibn Ezráról Erannal, Glämsta tárlatvezetés Annelivel és Noával, akik ebben a zsidó gyerektáborban nőttek fel. Teljesen más a struktúrája, mint Szarvasnak. Csak este van kötelező program, plusz a sábáthoz kötődő programok. Napközben teljesen fakultatív, h a gyerek kézműves foglalkozásra, v focizni…stb. megy. Szóval nem olyan kötött a program, mint Szarvason. De szerintem ez azért működik, mert sokkal több madrich jut itt egy gyerekre, mint Szarvason (50 madrich van 150 gyerekre!). De mondjuk nehéz odafigyelni, hogy mindenki „megvan-e” és jól van-e, mert egy nagy erdős domboldal az egész tábor, plusz egy tengerparti szakasz, több tipikus svéd vörös-faházzal. Mindenesetre felvetettem a kérdést, hogy nem volt-e még ebből semmi gáz? Ugyanis Szarvason nem véletlenül van úgy kitalálva a program, h senkinek ne legyen ideje levegőt se venni, ez élettapasztalaton alapszik. 13 éves kor alatt azért nem szabad sokáig ellenőrizetlenül hagyni egy nagy gyerek

2014. augusztus 28. csütörtök ·          Találkozó a stockholmi chabad rabbival ·          Svédországban „Einheitsgemeinde” van, vagyis minden zsidó hitközség egy ernyő alá tartozik. Ez tök jól hangzik, de hogy őszinte legyek, én ebben nem hiszek. Nem értem, hogy hogy bírnak egy szervezetben tömörülni ortodoxok, akik ha komolyan veszik a saját szabályaikat, akkor homofóbnak kell lenniük, reformok, akik meleg esküvőket celebrálnak és ateisták, akik ugye csak a hagyomány kedvéért vagy a „sorsközösség” miatt vannak benne az egészben. Az a gyanúm, hogy ez a kis számok törvénye, itt csak 20 000 zsidó van, és a svéd társadalom ilyen szakszervezetekre épül, szóval minden csoportnak jó, ha van vmi szervezete, és gondolom, jó, ha minél több taggal. De azért sokkal jobb Magyarországon, h az ember választhat, nem muszáj egy bagázsba tartoznia olyanokkal, akik mondjuk a melegeket és a nőket is utálják. Tudom, hogy nem szép, de őszintén szólva, én egyáltalán nem szeretnék közösséget vállalni o

·            Tegnap reggel mostam először a ház mosodájában, nem is volt nehéz időpontot találni, de azért megvan a véleményem erről a rendszerről….miért nem tartanak otthon mosógépet a svédek, ha egyszer a legtöbben megengedhetnék maguknak, mint ahogy megengedik maguknak a következő szuper hasznos dolgokat: víz buborékosító. Ez nem vicc, tényleg van egy külön háztartási gép arr,a hogy széndioxidot varázsoljon a csapvízbe.... o    Igaz, hogy van szárítógép meg tök jó teregetőszoba, ahol forró levegőt fújnak a ruhákra, DE o    Semmi nem buzdít annyira a pazarlásra, mint ez a rendszer. Hiszen otthon, ahol bármikor moshatok, sosem teszek be 2-3 ruhadarabért egy mosást, hanem félreteszem, amíg több szennyes lesz az adott színből. Itt viszont, tekintve, hogy macerás megszervezni, ha egyszer bejutok a mosodába, igenis beteszem a 3 darab fehéret, mert most rendelkezésre áll egyszerre 2 mosógép, aztán ki tudja, mikor moshatok megint…. De, lehet, hogy csak túl kevés fehér darabot hozta

2014. augusztus 17. vasárnap Sundyberg, ahol lakom, nagyon helyes alvóváros. Maga a Mjölnerbacken, amin mi lakunk, az egy domb, az egész egy lakópark gyakorlatilag. Nagyon „svédes”, vagyis mindenre gondoltak, amikor építették. Egyforma házacskák, minden udvarban van játszótér, mindegyik udvar előtt vmilyen szobor van és térkép, hogy az emberek hazataláljanak annak ellenére, hogy minden udvar és ház egyforma.  A házigazdám, Ani,  egy nagyon-nagyon kedves és segítőkész magyar hölgy.    Most egész világos van, tegnap este ¾ 10-kor sötétedett csak be, és reggel 7-kor már teljesen világos volt.    Még nagyon tetszik, hogy a folyosón van a falban egy lyuk, abba kell a szemetet ledobni, ami a falban lévő alagúton leesik a megfelelő alagsori eldugott szemétgyűjtőbe, így nincs a kertben bűzölgő kukahalom!   Erdő is van itt a Mjölnerbackenen, úh lehet futni, biciklizni, és őzikék is vannak. Magára a dombra lejtőn is fel lehet sétálni, lépcsőn is fel lehet jönni (amit télen fűtenek alulr