Kirándulás Glämstán: A svéd Szarvas és egyebek

Vasárnap:

·         egyszerű ebéd, óra Ibn Ezráról Erannal, Glämsta tárlatvezetés Annelivel és Noával, akik ebben a zsidó gyerektáborban nőttek fel. Teljesen más a struktúrája, mint Szarvasnak. Csak este van kötelező program, plusz a sábáthoz kötődő programok. Napközben teljesen fakultatív, h a gyerek kézműves foglalkozásra, v focizni…stb. megy. Szóval nem olyan kötött a program, mint Szarvason. De szerintem ez azért működik, mert sokkal több madrich jut itt egy gyerekre, mint Szarvason (50 madrich van 150 gyerekre!). De mondjuk nehéz odafigyelni, hogy mindenki „megvan-e” és jól van-e, mert egy nagy erdős domboldal az egész tábor, plusz egy tengerparti szakasz, több tipikus svéd vörös-faházzal. Mindenesetre felvetettem a kérdést, hogy nem volt-e még ebből semmi gáz? Ugyanis Szarvason nem véletlenül van úgy kitalálva a program, h senkinek ne legyen ideje levegőt se venni, ez élettapasztalaton alapszik. 13 éves kor alatt azért nem szabad sokáig ellenőrizetlenül hagyni egy nagy gyerektömeget, mert megölik egymást, utána meg épp ellenkezőleg….De mivel azt kérdeztem az egyszerűség kedvéért, h ekkora szabadság mellett mi garantálja, hogy egyik tinédzser se essen ott véletlenül teherbe….ezért kiröhögtek a többiek, pedig a másik két szarvasi madrich értette, h mire gondolok…. Nem tudom, talán a svéd tinik vérmérséklete a garancia?

·         Minden nagyon jól meg volt szervezve, előre csoportokba voltunk osztva, h ki miért felelős. Én írom a riportot az egész kirándulásról, tekintettel nagy újságírói múltamra. J Minden étkezéshez volt egy team, amit ők előre rendeltek, azt bevásárolta a Frida, aztán a terítéshez, és a mosogatáshoz-takarításhoz is volt egy team. Én a vasárnapi vacsi elkészítésében működtem közre: sütőtökkrémlevest csináltunk és egy dhal nevű indiai kaját második fogásnak (rizzsel).

·         Aztán volt tábortűz a Balti-tenger partján: vinni kellett mindenkinek egy tárgyat, ami sokat jelent neki és elmondani annak a történetét, aztán mindenfélét énekeltünk. Nagyjából a szarvasi repertoárt. Egyrészt fantasztikus, h ugyanazok a dalok kb a világ minden táján lévő zsidó buliban használhatók és közös műveltségi kincset alkotnak, másrészt kellemetlen szegény nem zsidóknak, vagy zsidó táborba nem járóknak, h nyilvánvalóan van vmi, ami a többieknek közös, és ők nincsenek benne. De azt mondta a Frida, hogy a héber órákon megtanuljuk ezeket úgyis.

·         Este filmnézés volt (fakultatív), pop cornnal. Érdekes módon senki nem vitt alkoholt a kirándulásra. Teljesen internalizáltuk a svédek alkoholok iránti „keserédes” viszonyulását, vagy mindenkinek túl drága?

Hétfő:

·         Opcionális sport: jóga v úszás, v továbbalvás. Én a jógát választottam, hát nem semmi a Balti tenger partján jógázni! Gyönyörű! Felvettem arra a listára, amin azok a helyek vannak, ahol voltam és amikről nem tudom eldönteni, h melyik a legszebb nekem (de mindegyik tengerpart): tengerpart Calabriában, Piran, napfelkelte a Vörös-tenger partján, Balti-tenger őszi reggeli fényben. A „nap üdvözlése” jóga gyakorlatunk közben ki is sütött a nap! Ez elég filmbe illő (és kicsit giccses) pillanat volt. J

·         Bizalomjáték: a felünknek bekötöttük a szemét, a másik felünk adta a látó párokat, és így kellett vhova vezetni az illetőt, a végén lementünk a tengerhez, és megkóstoltuk , meg minden. Ez se volt semmi! Amúgy én már a legelején rájöttem, h ki a párom, mert a paidieás órákon mindig egymás mellett ülünk, és felismertem a lélegzését. J

·         Aztán ebéd előtt volt egy csomó szabadidő (kivéve azoknak, akik most voltak főzésfelelősök persze: a menü amúgy brokkolikrémleves volt, és töltött főtt krumpli mindenféle mártással). Ebben a szabadidőben több mint egy órát olvastam a Yoshe Kalb-ot egy sziklán a Balti-tenger partján, és meleg is volt, meg sütött is a nap, és nagyon megnyugtatóan zúgott a tenger. Amúgy nagyon enyhén sós csak az íze.