Így tengődtek a numerus clausus-osok Itáliában
Jegyzeteim Fenyő Lili: Pillanatfelvételek a külföldön élő magyar diákság életébő l c. nagyon humoros és egyben szentimentális riport-kisregényéből (vagy nem tudom pontosan milyen műfajba soroljam): A szerző Fleischmann Líviaként orvostanhallgató volt Firenzében. p. 5. Padova, 10 perc kiszállni! Bologna! Kiszállni kérem! Átszállás Milánó felé! Firenze! Mindenütt leszáll kettő-három, mind tétován, gépiesen viszi a bőröndjét. Kiszállni? Miért? Méri éppen itt? És mért nem mind? Igen, ki kell szállni, mert eddig szól a jegy….” „Padovába megy az egyik, mert ott elő a hírneves orvosprofesszor. Firenzébe a másik, mert ha már külföldre megy, Firenzét választja, a művészetek városát. A harmadik az örök várost, Rómát. Cataniát a negyedik, mert az olcsóbb. Kockát vet az ötödik a térkép fölött. Hová esik? Oda megy. Hiszen mindegy. Egyiket sem várja ott senki, egyiknek sem éppen az a város a végcélja – akárhová mehet – ahol egyetem van, ahol tanulhat.” Senki sem mondja, h „megérkez