Aktuális stockholmi kiállítások képekkel

2014. okt. 9.

·         Pompeji kiállítás a Millesgårdenben Joshuával (Paideiás osztálytársam). Egy konkrét pompeji házat rendeztek be, egy bizonyos Iucundus Caeciliusét, aki felszabadított rabszolgaként kezdte, és sokra vitte szemmel láthatólag, mert hatalmas háza volt, és minden négyzetcentimétere a falnak freskóval volt borítva.

·         Ez az időszaki kiállítás nem volt annyira nagy szám, mint amit én és Joshua is vártunk, túlhangsúlyozta a svéd régészek szerepét az ásatásokban, amiről nem nagyon derül ki, hogy lett volna, és kevés autentikus festmény vagy tárgy van kiállítva.

·         Viszont maga a múzeum fantasztikus, és sosem másztunk volna ki oda (jó messze van), ha nincs ott a Pompeji kiállítás! Ez egy fantasztikus villa, melléképületekkel, teraszosan emelkedő kertben, amit Carl Milles svéd sztárszobrász építtetett magának. De már életében látogatónapokat szervezett, hogy a közönség láthassa az ott felhalmozott római és középkori szobrokat. És már életében nyilvánosságra hozott egy végrendeletet, amely szerint halála után a svéd népre hagyja az egészet Millesgårdent (Millesgården=Milles kertje). Egyébként pont Thomas Mann életével esett egybe az élete: 1875-1955.

·         Lenyűgöző a palota, van egy külön zeneterem egy kora-újkori orgonával (amit Salzburgban vett Milles), és telerakva gótikus Madonna-tartja-a-kis-Jézust szobrokkal, és mellesleg van benne egy festmény a Piazza Navonáról is. Aztán van egy külön terem szép bronzszobroknak, aztán „a nagy műterem” a gipszmintáival. Tetszenek a maga által csinált szobrok is, nagyon jól „szoborta meg” az apró mozgásokat, mint pl. a hajlobogást. Ja, külön reggelizőterem is van, ahol minden reggel a feleségével, Olgával kávézott. A kert is tele van bronzszobrokkal (ezen csodálkozom, hogy kiteszik az itteni folyamatos esőnek és hónak őket). Igaz, hogy ezek ilyen 1940-es 50-es évek-beli szobrok, nem ó- vagy középkoriak, de azért akkor is védeni kellene őket.

·         A kert persze a Balti-tengerre néz, a múzeumban levetített 1947-es dokumentumfilmből látszik, hogy akkoriban gyönyörű volt a kilátás, de mára odaépült a szemben lévő szigetre egy kriminálisan ronda lakónegyed svéd design stílusban (tehát a színtől eltekintve dunaújvárosi iparnegyednek néz ki)

·         Gyönyörű lugasos kávéház is van a kertben, főleg tavasszal jó lehet ott mondjuk szülinapi bulit tartani, mert van egy kis terasz, ami eléggé elválik a belső tértől. Mondjuk az árak botrányosak. Igaz, hogy itt volt eddig a legfinomabb a Kanelbulle (fahéjas csiga: ez az alap svéd édeség). De 22 koronáért, amiért Caffé macchiato-t kértem, nekem kell tölteni magamnak a termoszból a borzasztó svéd kávét, és ott egy doboz tej, aztán nesze b…meg.

·         Az is nagyon tetszik, hogy olyan kulturált a múzeum, hogy minden külön épületben vannak esernyőtartók, amiben a múzeum esernyői vannak, elvehetsz egyet, hogy átmenj a másik épületbe, aztán otthagyhatod az ottani esernyőtartóban, ha elállt az eső. Joshua észrevétele szerint: mint a középkori fogadók, ahol lovat lehetett váltani. J

2015. Okt. 10.

"From Tsars to Commissars" kiállítás

·         A Svéd Nemz. Múz. Kiállítása, de annak az épülete rekonstrukció miatt zárva van, úgyhogy most a Konstakademien-en van a kiállítás. Nem annyira esztétikai szempontú, mint amennyire ismeretterjesztő, olyan, mintha a svédek számára szánt orosz-kultúra-ismeretét-terjesztő projekt illusztrálása lenne. 64 kép, egy kis 19. sz. klasszicizmus és romanticizmus, sok realista kép orosz népszokások ábrázolásáról, „veduták” Szentpétervárról és Moszkváról velencei stílusban, forradalom körüli képek, avantgarde, egy kis sztálinista realizmus és egy kis olvadás.

·         Itt meg kell jegyeznem a cár szóról, hogy bár gondolom, valaki biztos rájátszott már erre  a szójátékra, de nekem magamtól jutott eszembe: Nem elgondolkodtató, hogy az orosz uralkodók címe pont úgy hangzik, amint a „keskeny, nyomorúságos” jelentésű héber szó? Pl. Egyiptomot is Micrájimnak hívják héberül, mert az a zsidóknak a „tzar”, a nyomorúság földje volt. Ahogy a cári Oroszország is.

·         Ami megjegyzésre érdemes:

o   Nathan Altman portréja Akhmatováról kubista stílusban (1914)

o   Grigoriev: Portrait of Vsevolid Meyerhold, 1916

o   Malevich, Kandinsky: a művtört legelső absztrakt művei a kiállítási fejtágító szerint.

o   Chagall: Mirror. 1915. Nagyon meglepett, sose gondoltam volna, h ő is festett ilyen fantáziátlan csendéletet! A kép bal alsó sarkában kuporog Bella, a felesége, és egy hatalmas tükörbe néz, amiben egy elvileg Szentpétervárt jelképező oszlop látszik. Persze a színek szépek legalább.

o   Samokhvalov: Girl in a T-Shirt 1932. Állítólag ez „a szovjet Mona Lisa”. Hát, a mai svéd nők öltözködési stílusát is kiválóan illusztrálja, nem csak a szovjet puritánságot…

o   Az egyik képaláírás szerint „több mint 13 millió szovjet állampolgár halt meg a II. VH-ban” -> mekkora understatement már! Hacsak nem a fordítás volt tökéletlen, és 13 millió civil áldozatra gondoltak (de hát az elesett katonák is állampolgárok voltak), mindenesetre ez a mondat így ignorálja a szovjet áldozatok felét.

o   Pimenov: Moscow Landscape (Summer City) valószínűleg 1946. Ez nagyon tetszett, tökre úgy néz ki, mint amilyen az én mentális képem a mai New Yorkról! Mindenki nagyon elegáns a képen, és van egy babakocsit toló pasi is! (Szóval svéd-kompatibilis festmény is egyben.)

·         Nekem az az érzésem, hogy a svéd „lélek” (ami nincs, de van vmi, amit absztrahálhatunk így, mondjuk vannak dolgok az ember lelkében, amik azért vannak, mert svéd) szerelem-gyűlölet kapcsolatban van Oroszországgal, mert egyrészt a russzofóbia a legmeghatározóbb politikai-történelmi komplexus itt, másrészt  az értelmiséget nagyon érdekli minden, ami orosz, mióta itt vagyok, ez már a második orosz témájú kiállítás (az elsőt még a legelső napon láttam a Táncmúzeumban, az orosz balettről.

Nobel Múzeum

·         Nagyon érdekes installációk: pl. a plafonon egy sínen folyamatosan mozognak a Nobel díjasok lelógatott fotói, rengeteg érintőképernyővel működő gép, amin kereshetsz infókat, gyereksarok, rövid filmeket vetítenek híres Nobel díjasok életéről….De egy kicsit fel van fújva az egész, engem nem kötött le nagyon, de lehet, hogy azért mert sajnos nagyon nem bírnak megfogni a természettudományok, engem csak az irodalmi és a béke Nobel díjasok érdekelnek igazából. Amúgy a Béke Nobel díj komolysága komoly kétségeket vet fel, miután Jasszer Arafattól kezdve az EU-ig mindenki megkapta már.

·         Viszont érdekesség, amit megtudtam: Hevesy György 1934-ben menekült el Németországból Koppenhágába, és 1943-ban költözött Stockholmba (ebben az évben kapta a kémiai Nobel díjat, lehet, hogy ez segítette a letelepedését) és az itteni egyetemen tanított élete végéig (ami 1966-ban volt)!

Forum för Levande Historia (Az élő történelemért fórum)

·         Na, tényleg aranyszabály, hogy gyakran azok a dolgok jönnek be a legjobban, amikre nem számít az ember. Mert az oroszos kiállítástól is többet vártam egy kicsit, mint amilyen, és a Nobel Múzeumtól is, miközben a Forum för levande historiát nem is terveztem megnézni! Csak belebotlottam hazafelé jövet a Gamla Stanból (Óváros, ott van a Nobel Múz.), és spontán bementem.

·         Már olvastam róla sokat, mert főleg Holokauszt oktatással foglalkoznak, és általában emberi jogok iránti érzékenyítéssel, olyasmi foglalkozásokat tartanak, mint a Haver Alapítvány (csak Magyarországgal ellentétben Svédországban az állami büdzsé fenntart egy ingyenesen látogatható múzeumot erre a célra és fizet oktatókat, akik tartják a foglalkozásokat a gimiseknek és oktatókat, akik oktatják a töri tanároknak a módszertant…..). És gyakran bevonnak az órákba „túlélőket”, hogy személyes történetekkel találkozzanak a gyerekek, Holokauszt túlélőket, vagy a jugoszláv háború miatt Svédországba menekült embereket, vagy bárkit, aki szemtanúja volt valamilyen üldözéssel kapcsolatos történelmi eseménynek. Eddig azért nem mentem el megnézni, mert azt hittem, hogy az állandó kiállítás a Holokausztról szól, és eddig még egyik hétvégén sem éreztem úgy, hogy most pont ezt szeretném csinálni, és gondoltam, én azért úgyis többet tudok a témáról, mint az átlag tinédzser.

·         DE mint kiderült, mindig időszaki kiállítás van, és ez most a romákról szólt, és nagyon katartikus élmény volt! Ma többet tanultam róluk 1 óra alatt, mint az eddigi 24 évben! Majdnem elbőgtem magam, annyira borzasztóan bántak a romákkal még Svédországban is, egészen a 70-es évekig! És rengeteg fénykép és interjú van mai svéd romákkal, egyik történet borzasztóbb, mint a másik, még ha van is mutatóban egykét sikersztori.

o   1914 és 1954 között Svédo. nem engedett be roma bevándorlókat. Ebben az időszakban összesen 2 roma „hatolt be”: Sofia Taikon és Anna Dimitri, akik egy a Vöröskereszt által a koncentrációs táborból hozott felszabadított zsidókat szállított buszon érkeztek, annak köszönhetően, hogy az egyik zsidó nő lányainak hitték őket (az nem derült ki, hogy a zsidó nővel egyeztettek, és ő mondta, h a lányai, vagy csak ránézésre gondolta ezt az ápolószemélyzet, vagy mi…). SZÓVAL még Bergen-Belsen és Auschwitz túlélői között is etnikailag szelektáltak a svédek, amikor a Vöröskereszttel egyeztettek, hogy hány és milyen ember jöhet svéd kórházakba felgyógyulni!!!!!!

o   A bennszülött svéd cigányokat pedig nem engedték letelepedni, az 1960-as évekig nem engedtek cigánygyerekeket iskolába menni.

o   1934 és 1975 között a svédországi roma családok ¼-t érintette a sterilizáció! Azzal fenyegették a „sokadik” gyereket szülő roma nőket, hogy ha nem egyeznek bele a petevezetékük elkötésébe, akkor a már meglévő gyerekeiket állami gondozásba veszik, vagy nem roma családoknak adják és soha többé nem találkozhatnak velük

o   BORZASZTÓ, hogy a roma nők sterilizálása ennyire általános volt Európában! Már az is megrázott, amikor a CEU-n tanultam, hogy a szocialista Csehszlovákia mennyire élen járt ebben, nem csak a mai Szlovákia és Miskolc

o   Érdekesség: van egy Lakatos Ágnes nevű roma rádiós riporter (eredetileg szociális munkás) Svédországban, aki Magyarországról vándorolt ki 1986-ban (56-ban született). Azt mondja az önéletrajzában, hogy „Sweden is my home, I love Sweden. You could say that part of me is Swedish and part of me is Roma. …I am a Roma woman. With a microphone.”

o   Egy Ingrid Schiöler nevű abszolúte svéd jogi aktivistát 2010-ben „tiszteletbeli romának” nyilvánítottak, a Vöröskeresztnél és a bevándorlókat abszorbáló központokban kifejtett munkásságáért, amit a 70-es évek óta fejt ki.

·         És akkor egy kis alap roma történelem, amit ma tanultam:

o   A roma folklór egy része szerint ők Egyiptomból jöttek, vagy ők Izrael elveszett 10 törzsének az egyike. De a z összehasonlító nyelvészet még azt is kiderítette, h milyen útvonalon jöttek Indiából, nem csak azt, h Indiából. És a tudomány mai állása szerint Észak-India muszlim meghódításakor vonultak ki onnan a romák.

o   1281 első írásos bizonyíték, hogy az Oszmán Birodalomban éltek romák. De valószínűleg a Balkánon már pár évszázaddal ezelőtt is, és jól fogadták őket az ottani népességek.

o   1512 Valachiai törvénykönyv: minden cigány rabszolga és az is lesz az idők végezetéig (a késő 19. sz.ban vetette fel ott valaki, h barbár dolog, hogy a romákat piacokon adják-veszik az egyházi és a világi birtokosok)

o   Szintén 1512-ből van az első írott forrás arról, hogy Svédországba érkezett egy roma karaván

o   1749 Fekete Szerda: 1 nap alatt összefogdosta a spanyol hadsereg a Spanyolországban élő összes cigányt, a férfiakat gályarabbá tette, a nőket és a gyerekeket bebörtönözték, és nem volt szabad az anyanyelvükön beszélniük.

o   1944. aug. 2. Auschwitz: egy éjszaka alatt meggyilkolták az összes roma foglyot, ezért lett aug. 2. A Porajmos emléknapja

o   Nagyon meg vagyok rendülve, még ezeknek az információknak a tudása is kicsit lehetetlenné teszi a továbbélést, anélkül, hogy bármit is átéltem volna ebből

·         Írtam is egy jó hosszú bejegyzést a múzeum vendégkönyvébe, hogy mennyire nagy hatással volt rám a kiállítás, meg minden, meg az egyik alkalmazottal is elbeszélgettem.