Az első napok benyomásai Stockholmról és a Peideiáról

2014. augusztus 17. vasárnap

  • Sundyberg, ahol lakom, nagyon helyes alvóváros. Maga a Mjölnerbacken, amin mi lakunk, az egy domb, az egész egy lakópark gyakorlatilag. Nagyon „svédes”, vagyis mindenre gondoltak, amikor építették. Egyforma házacskák, minden udvarban van játszótér, mindegyik udvar előtt vmilyen szobor van és térkép, hogy az emberek hazataláljanak annak ellenére, hogy minden udvar és ház egyforma. 
  • A házigazdám, Ani,  egy nagyon-nagyon kedves és segítőkész magyar hölgy.
  •   Most egész világos van, tegnap este ¾ 10-kor sötétedett csak be, és reggel 7-kor már teljesen világos volt. 
  •  Még nagyon tetszik, hogy a folyosón van a falban egy lyuk, abba kell a szemetet ledobni, ami a falban lévő alagúton leesik a megfelelő alagsori eldugott szemétgyűjtőbe, így nincs a kertben bűzölgő kukahalom!
  •  Erdő is van itt a Mjölnerbackenen, úh lehet futni, biciklizni, és őzikék is vannak. Magára a dombra lejtőn is fel lehet sétálni, lépcsőn is fel lehet jönni (amit télen fűtenek alulról, h elolvadjon a hó rajta és jól rendesen közlekedni), de lifttel is fel lehet jönni, így simán fel lehet jönni babakocsival és bőrönddel is. A svéd élet tényleg kényelmesnek van kitalálva!
  • Ma a Stockholmi Kulturális Fesztivál alkalmából ingyen be lehetett menni a Táncmúzeumba, ami nagyon tetszett. Már tavalyelőtt is megállapítottam, hogy a svédek annyira jók a muzeológiában, hogy az a kiállítás is élvezetes, aminek a témája nem annyira érdekli az embert. Ez a táncos múzeum is fantasztikus, a világ mindenféle táján táncra használt maszkok meg ruhák vannak, plusz olyan ötletek, mint pl. kinyitsz egy „Sound” feliratú szekrényt, és akkor hallod az abban lévő sámándomb hangját. Az időszaki kiállítás egy orosz balett társulatról szól, ami 1909 és 1929 között nagyon sikeres volt, miattuk jött divatba az 1910-es években „a la russe” öltözködni és mozogni Párizsban, aztán –ahogy én értelmeztem legalábbis – forradalmárok és formalisták lettek. Az ő jelmezeik és díszleteik lettek kiállítva itt, elég szuggesztívek és félelmetesek, pl. a ló vérét szívó hattyúfejű állat...

·         2014. augusztus 20. szerda
  • Óra Barbarával, a Paideia (The European Institute for Jewish Studies) alapítójával
  • o   Érdekesség: minden egymás utáni héten 40 percet rövidül a nap most!!!
    o   Az ő férje (mindketten Amerikában születtek) alapította az egyik első konzervatív (ez reformot jelent tkp.) hitközséget Izraelben. Lévén a „60-as évek gyermekei” nem bírtak nyugodtan ülni otthon és pénzt keresni, amíg mások Vietnámban szenvedtek (egyházi személyeket felmentettek ezalól), mit csináljunk mit csináljunk…menjünk Izraelbe! Pont jókor, mert kitört a 67-es háború…végülis vmiért 33 évig maradtak ott, és utána a férj Stockholmban kapott rabbi állást, így kerültek ide. De amíg Amerikában éltek, a feketék polgárjogainak előmozdításával foglalkoztak.
    ·         Sightseeing Ulf Lindgrennel, aki Paideia alumnus, evangélikus lelkész és idegenvezető egyben. Nagyon-nagyon szórakoztató a stílusa, sok véres és vicces dolgot mesélt a svéd történelemről.
    o   A zsinagógától a Wallenberg téri glóbusz-szoborhoz vezető sínpár Budapestről származik!

    o   A mai királyi színház tere (ide torkollik a Paideia utcája, a Nybrogatan) a 19. sz. végéig egy undorító mocsár volt, de akkor egy nemzetközi közönségnek szánt kiállítás miatt gyorsan odaépítettek egy kis Párizst. Na, a zsidók rájöttek, h ez a terület fel fog futni, tehát gyorsan vettek egy hatalmas telket itt és építettek rajta egy jó nagy zsinagógát, nem megvárván, h felmenjen itt a telkek ára. J
    o   Ezen a téren állt egy bizonyos dúsgazdag hölgy palotája, aki hozzáment egy svájci grófhoz, mert hiába volt gazdag, nem lévén nemes, a király sosem ment el a fogadásaira. Ez  a palota ma múzeum, mert a nő végrendeletileg megtiltotta, h a rengete festményéből és műkincséből bármi is elhagyja a palota területét. Az ő unokája volt Rolf de Marré, akinek a gyűjteményére épül a Táncmúzeum anyaga (amit vasárnap láttam). Rolf minden este kimászott a szobája ablakán a nagymama palotájából, h táncmulatságokon vegyen részt, amiről az egész város tudott, a nagymamát kivéve.
    o   Külügyminisztérium melletti palota: egy, az 1917-es forradalom elől menekülő orosz hercegnőé volt, akinek a férje svéd volt. Ez a nő kb. 100 éves koráig élt a svéd Külügyminisztérium szomszédságában, sok fejtörést okozva a  svédeknek a hidegháború éveiben, mert sosem tudták eldönteni, hogy vajon utálja a Szovjetuniót, vagy kémkedik nekik. Amikor végre meghalt, mindenki fellélegzett és rájöttek, h jü fej volt, mert a svéd miniszterelnökre hagyta a palotáját a végrendeletében, és a palota ma is a miniszterelnöki rezidencia. Igaz, aki épp akkor volt min.eln., amikor ez a nő meghalt, nem akart beköltözni egy palotába, mert szocdem volt.
    o   „A stockholmi vérfürdő” tere: az egyik dán király tőrbe csalta a lázadó svéd nemeseket. Vacsorára hívta őket megbeszélni a konfliktusokat, és a vacsora közben bezárta a termeket és bebörtönözte őket, majd másnap a stockholmi nép szeme láttára lefejeztette őket ezen a téren. Nem sok, de nagyon fontos ember halt így meg, ahogy Ulf mondta, és az egyiknek a fia, Gustav Vasa bosszút forralt és le is vetette aztán a dán igát Svédországról.
    o   A királyi palota elvileg oroszlán alakú, és nem véletlenül fordul Szentpétervár felé….
    o   Ulf  szarkasztikusan adta elő a svéd részvételt a 30 éves háborúban is: a lehető legjobb üzlet volt, hiszen II. Gusztáv Adolf király imádott háborúzni, ezt ráadásul Richelieu fizette neki, német zsoldosokkal vívatta a csatákat, majd amikor azok megnyerték a csatákat, a svéd katonák kirabolták a jó kis palotákat Németo.ban. És a westfáliai béke is király volt, Németország kivérezve, oké, nade hogyan lehetne még több pénzt kifacsarni a kicsinált németekből? Elvesszük a balti tengeri kikötőiket és az ottani adók mind a svéd kincstárba folynak!
    o   XII. Károly szobra. Nem mulasztottam el elmesélni Ulfnak, h az én általános iskolámon emléktáblája van neki. J
    o   Mind a mai napig a Narvai csata tartja a rekordot a hadtörténetben abban, hogy ott nyert hadsereg a legnagyobb túlerővel szemben: 8500 svéd katona 85 000 oroszt győzött le.
    o   Az udvar, ahol a stúdió volt, amelyben Ingmar Bergman karrierje indult
    o   Gamla Stan: Óváros. Stockholm legszűkebb utcája: egy 1 méter széles lépcső, itt készült a csoportképünk. 

    o   Német templom: a svéd zsidó történelem első helyszíne, mert az első két zs. család, akinek megengedték a 17. Sz.ban, h letelepedjen itt, meg kellett, h keresztelkedjen evangélikusnak (abban az időben katolikusoknak és kálvinistáknak is tilos volt itt letelepedni), és itt keresztelték meg őket.
    o   Csak azt sajnálom, hogy a vikingekről szó sem volt végig. L
  • Vacsora Annánál, egy itt élő magyar hölgynél, akivel emailben már nagyon összebarátkozunk a nyár folyamán. Nagyon-nagyon egy húron pendülünk, fantasztikusan kedves. Na, az ő megismerése, ami ugye nem történt volna meg Stockholm nélkül, mindenképpen egy nagy találkozás. Egy este alatt olyan kapcsolatba kerültem vele, mint SchullerMária nénivel. 
  •      Piknik Barbaránál, a Paideia igazgatójánál. Baromi messze lakik, egy gyönyörű tó partján. Na de amíg odáig eljutottunk! Kb. ¾ 10-kor indultunk el a Paideiától, metró, vonat, vonatállomásra kocsival kellett értünk jönnie Firdának, Noának és Barbarának, mert a vasútállomástól is baromi messze van a villa. Ráadásul éppen valamilyen felújítás miatt nem ment végig a vonat, hanem pótlóbuszoztunk is. Szóval abszolút nem laknék ott, főleg télen borzalmas lehet egy ilyen erdő közepén élni. De, így vendégként csodálatos volt. Hatalmas fenyők meg minden, vörös faházikók, szóval skandináv táj, és annyira tiszta tó, hogy teljesen átlátszik. (Ennek érdekében tilos naptejjel belemenni.) Úsztunk is benne vagy 10 percig, pedig szerintem legfeljebb 17 fokos lehetett, még sem volt szörnyű egyáltalán (a levegő hőmérséklete 19 fok volt ma és többnyire napos), hanem felfrissítő és nagyon jó érzés maga az, hogy megcsináltam.


    ·         A piknik és a fürdés közben illetve az utóbbi után hevrutáztunk és az aktív figyelést gyakoroltuk párokban, ebből az alkalomból gyakoroltam Ilariával az olaszt. A végén énekeltünk is, ugyanazt a repertoárt, mint Szarvason, úgyhogy nagyon-nagyon otthon éreztem magam.
    ·         Az volt a lényege a pikniknek, hogy mindenki a saját országára jellemző kaját készítsen. Ennek érdekében elmentem Ewával és Kasiával egy lengyel boltba tegnap délután, ugyanis körözöttet csináltam (és padlizsánkrémet) és a lengyelek árulnak túrót. Maga ez a bevásárlás nagyon jó élmény volt, tökre összebarátkoztunk közben, megbeszéltük az élet nagy dilemmáit, a távkapcsolatok nehézségeit meg mindent. A lengyel boltban ők annyira megörültek mindennek, hogy vettek sós uborkát, makrélakrémet, és engem is megkínáltak, ezeket ettük egy padon az utca közepén. Ja és lengyel fánkot, ami pont úgy néz ki, mint a magyar, csak málnalekvár van a közepén, de meg kell hagyni, hogy ennyire friss és finom fánkot sosem ettem még. 
    A mai nemzetközi piknik

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kaffka Margit: Színek és évek

Simone de Beauvoir: A második nem (A nekem fontos részek jegyzete)

Szabó Magda: Régimódi történet