Arnold Zweig: Grisa őrmester

Európa könyvkiadó, 1975. Mészáros Klára fordítása.

Jó aránya a megrázó történetnek és a humornak, szimpatikus a humanista és pacifista üzenet, de az az érzésem, hogy annak az olvasónak, akit nem különösebben érdekel az I. világháború, tehát a konkrét körülmények, amelyek közé el van helyezve az általános üzenet, annak nem elég jól van megírva a történet. Engem rettentően érdekel egy csomó történelmi jelenség, amire reflektál, úgyhogy élveztem, de ahhoz én sem eléggé élveztem, hogy végigolvassam Arnold Zweig egész hatkötetes I. világháborúval kapcsolatos regényciklusát (pedig a címe nagyon tetszik: Der große Krieg der weißen Männer). Pedig az 1920-as években nagy sikere volt, úgyhogy lehet, hogy nincs igazam.  Mindenesetre pár -számomra- nagyon érdekes dolog a Grisa őrmesterben:

Az 1930-as film adaptáció plakátja

• kiemeli az osztrákok és németek közötti konfliktust az elvileg közösen megszállt keleti területeken.
•  nagyon hangsúlyosan a NOSZF (nagy október szocialista forradalom) előtti pár napban kulminál a cselekmény azzal, hogy a németek kivégeznek egy ártatlan orosz hadifoglyot (olyan dologért, amit egy másik hadifogoly követett el, aki már meghalt eddigre). De nov. 2-án véget ér a történet, sosem jut el nov. 7-ig.
• Nem zsidó történet, Arnold Zweig cionizmusa miatt jókat lehetne vitatkozni rajta, hogy ez zsidó irodalom-e, mindenesetre látszik, hogy a szerző tipikusan ez az I. VH-ban a keleti fronton hús-vér "Ostjudékkal" találkozástól megrendült és megihletett disszimiláns német zsidó, aki   "az autentikus zsidót" látja meg a kelet-európai zsidókban, a regényben Tevje személyében láttatja ezt meg a német célközönséggel. Ezekről a német cionistákról, amilyennek Arnold Zweig tűnik, írt Gershom Scholem olyan önreflexíven a "Berlintől Jeruzsálemig" című memoárjában. 
• Szerintem Bertin, a német zsidó, aki a hadbíró írnoka, túl nyilvánvalóan Arbold Zweig alteregója. -lsd. 655. o. 1. bekezdése az 1975-ös magyar fordításban. 
• pp. 270-271. szájába rágja a német olvasóközönségnek, hogy az "orosz zsidók" nem önszántukból, hanem a cári politika következményeként élnek bezárkózott életet a stetlben. (Mervinszk, a helyszín egy fiktív stetlnek tűnik, sehogy sem találom nyomát egy létező Mervinszknek.)
• p. 420. szánkba rágja, hogy a jiddis egy külön nyelv, amely már ismert korban vált ki a németből, a hollandhoz hasonlóan (a holland példával gondolom a jiddis nyelv létjogosultságát akarta erősíteni)
• p. 467. célzás arra, hogy a katonanövedékek szexuális abúzusnak voltak kitéve a katonaiskolában. Na, erről Stefan nevű (Zweig) druszája nem ír az "Ungeduld des Herzens"  c. regényében, ahol szintén nagyon ostorozza a katonai neveltetést.
• p. 556. nekem új infó judaisztikai szempontból: azok sincsenek teljesen elveszve, akiknek a csontjaik szanaszét szóródtak és elporladtak, mert van egy "Luz" nevű csontocska, amiből az ember szükség elején újra kinőhet, amikor az angyalok megfújják az utolsó ítélet harsonáit.
• p. 585. elg béna kísérlet a patriarchátus legitimálására, a Babka nevű női szereplő (Grisa szeretője) szájába adja a következőt: "Hogy némelyek féltékenyek? Babka nevetett. Sokkal többet tudott az életről, az ő vérében is volt vas elég, ő ne tudná, hogy egy férfi el-elkószál, és a maga útját akarja járni (alkalomadtán), és hogy az asszony csak elrontja vele a dolgát, ha bőgve utánaleskel." Amúgy Grisa és Babka szerelme elég jól meg van írva a regényben, és az is, hogy Grisa mindamellett mennyire szereti a feleségét, de azért úgy a szákába adni egy női szereplőnek, hogy tök oké, ha egy férfinak egyszerre több nője van, hogy ennek nincs egy ellenpontja a történetben, ahol mondjuk Grisa feleségének is van egy másik szerelme, amíg Grisa a fronton van, vagy Babkának pár másik párhuzamos kapcsolata.......Meglepve persze nem vagyok, ez egy 1927-es regény, és lehet, hogy ma is leírnak ilyeneket. 
• p. 612. ha a németek elveszítik a háborút, nem a világ vége, "Németország nem nélkülözhetetlen, és ha egy időre most lelépne, már egymagában ezzel a Johann Sebastiannal [Bach] biztosította, hogy tisztelettel őrizzék az emlékét." -nagyon szép gondolat
• p. 614. Saul Val, Lengyelország egynapos zsidó királya
• p. 642. a szívemből szól a tárgyakkal kapcsolatban: "Mert amink van, megannyi kötelék, amely bennünket idehúz."
• p. 643. Grisa legszívesebben Tevjére, a zsidóra bízná a gyereket "mert tudott dolog, hogy a zsidók nyájasak a gyermekeikhez, és semmiképpen sem olyan durvák, mint a parasztok" -jó, hát politikailag nem korrekt, de tetszik és úgy is folytatódhatna, mint Aszkoldov "A komisszár" című filmje.