Varsó - 2. rész

Csütörtök –jún. 16.

·         tárlatvezetés a Polin Múzeum állandó kiállításán. Fantasztikus volt a tárlatvezető is és a kiállítás is. Hihetetlenül gazdag anyag, de jól szervezett és könnyen áttekinthető, ezért ha valakinek 30 perc alatt végig kell rohannia rajta, akkor is meg tudja nézni úgy, hogy legyen valami értelme, de mi 2 és ¾ órát töltöttünk ott és én ennél sokkal többet szerettem volna

Polin Múzeum

.·         Nagyon tetszenek a kiállítás alapelvei, miszerint 1. csak korabeli idézeteket írnak ki mindenhol, nem utólagos értékeléseket. (Pl. a varsói gettós részben csak a gettóban írt naplórészleteket és a Ringelblum Archívum dokumentumait.) 2. Az idézetek az eredeti nyelvükön vannak a legnagyobb betűmérettel kiírva a falra, és a fordítások kisebbel, így érzékeltetik, hogy milyen sok nyelven zajlott a lengyel zsidó történelem (latinul, héberül, lengyelül, jiddisül, gondolom oroszul is, de olyan részre nem emlékszem konkrétan). Egyébként minden úgy van lefordítva, hogy csak lengyelül vagy csak angolul értők is megértenek mindent.

·         Új információk, amiket itt tanultam:

o   1569-1648 Lengyelo. „Paradisus Iudaeorum”. Egy Lengyelországgal kritikus leírás volt ez a kora-újkorban: „Regnum Polonorum est: Paradisus Iudaeorum, Infernus rusticorum, Purgatorium plebeiorum, dominatus famulorum."

Kázmér és Esztera

o   mind a lengyel mind a zsidó folklór szerint Nagy Kázmér király azért volt olyan jó fej a zsidókkal, mert szerelmes volt egy Esztera nevű zsidó nőbe, akivel 2 gyerekük is volt.

o   Lengyelország első felosztásakor kb. 1 millió zsidó élt az országban. (750 000 körül a források szerint, de a történészek szerint nagyon sok kehilla sokkal kevesebb tagot jelentett be, hogy ne kelljen olyan rengeteg adót fizetni.)

o   Babilóniai Talmud Baba Kama: péntek este ajánlott fokhagymát enni, mert az jó a házaséletnek. A libáról is volt valami nagyon érdekes talmudi idézet, de nem tudtam se elolvasni se lefényképezni, mert meg kellett keresnem a csoportot. L

o   A 17. századtól kezdve NY-Eur. kevesebb gabonát vásárolt fel, mint előtte, ezért növelték meg nagyon a lengyel földesurak a vodka exportot.

o   1878 progresszív zsinagóga épült Varsóban a Tłomackie utcában.

o   a két VH között 140 000 zsidó vándorolt ki Lengyelországból Palesztinába

o   nagyon sok idézet volt egy bizonyos Aleksandra Solowiejczyk Guter memoárjából a varsói gettóval kapcsolatban.

o   túlélő lengyel zsidók: 50 000-et lengyelek bújtattak; 50 és 70 000 közötti számú élt túl koncentrációs táborokat; 200 000 a Szovjetunióban élte túl.

·         keynote lecture: Barbara Kirschenblatt-Gimblett, az állandó kiállítás kurátora.

o   Ringelblum baloldali cionista volt. Az általa szervezett Oneg Shabbat csoport tagjai kezdetben azt gondolták, hogy túl fogják élni a varsói gettót és azért kezdtek el mindent dokumentálni, hogy utána a dokumentumok alapján tudják megírni a gettó történetét. 42 nyarán, amikor a gettó nagy részét (300 000 embert) deportáltak a nácik Treblinkába, megértették, hogy valószínűleg nem fogják túlélni az egészet, ezért rejtették el a dokumentumokat a gettó alatt.

o   Hillel Seidman is írt egy naplót a varsói gettóról. A nagy deportálás (42 nyara) után talicskával járta a gettót és gyűjtötte az elhagyott házakból a könyveket.

o   egyébként az állandó kiállításban is rengeteg olvasással kapcsolatos idézet volt a varsói gettóról szóló részben. Pl. Adam Czerniaków, a varsói Judenrat elnöke naplójából: „At night I read a lot, constantly envying all the heroes of my novels because they lived in different times.” 1939. dec.26. Számomra a legszívszorítóbb és elviselhetetlenebb Lejb Szur gettókönyvtáros története volt: éveken keresztül járta a gettót és mentette az értékes könyveket, nagy nehezen engedélyt kapott, hogy kölcsönkönyvtárat nyisson. 1942. augusztusában parancsot kapott, hogy azonnal költözzön ki a könyvtárból és nem vihette magával a könyveket, ezért öngyilkos lett.

o   van egy Museum of American Jewish History Philadelphiában

o   Kirschenblatt alapkoncepciója a kiállításról: „a theatre of history”

o   1203-ból származik a legrégibb azonosított és ma is meglévő lengyelországi zsidó sírkő

o   a modern yeshiva mint a defenzív modernizáció megnyilvánulása

Péntek –jún. 17.

Zsidó Varsó Séta Martával, aki egy kiváló idegenvezető

·         ahol most a Polin Múzeum van, ott volt a Judenrat utolsó székhelye

·         Stefania Wilczynska: Janusz Korczak partnere az árvahávezetésben 30 éven át. Richard megkérdezte, hogy miért van az, hogy egyikünk se hallott róla soha, pedig Korczakról nagyon is sokat hallottunk? Hát, nem nagyon kínálkozott jobb válasz, minthogy, hát Korczak volt a férfi…..Pedig Wilczynska még többet tett azért, hogy a gyerekekkel haljon meg, ő már alijázott és Palesztinából tért vissza Lengyelországba.

A gettófelkelés emlékművének háta

·         1948 megemlékezés a gettófelkelésről, de az általános varsói felkelést említeni sem volt szabad, mert az a Honi Hadsereggel függött össze, aminek a túlélőit üldözte a kommunista rezsim. -> konfliktus, mert érthetően bántott sok lengyelt, hogy az ő felkelésükről nem szabad megemlékezni, csak a gettófelkelésről. A gettófelkelés emlékművének háta jobban tetszik, mint az eleje, mert a treblinkába hurcolt tömegeket ábrázolja, az eleje meg nagyon ideologikus, csupa izom felkelőket ábrázol. Erre az idegenvezető hívta fel a figyelmünket.

·         a gettófelkelés bukásakor 100 harcos próbált a csatornán kimenekülni, 50-nek sikerült. Ők aztán csatlakoztak a varsói felkeléshez is.

·         1940 és 43 között volt a gettóban egy revizionista cionistákat tömörítő „Jewish Army Organization”. Ők gyakorlatilag egy külön gettófelkelésben harcoltak, mert még akkor sem tudtak együttműködni a Hashomer Hatzairral, amikor azok szövetkeztek a Bunddal (ami szintén nehezen összehozott közeledés volt).

·         Yitzchak Nissenbaum: Mizrachi rabbi. A holokauszt idején kijelentette, hogy most a hagyományos kidush hashem helyett az életben maradás a legnagyobb mitzvah, bármibe kerüljön is (akár kitérés is), mert most egy precedens nélküli helyzet alakult ki, amit meg kell akadályozni: a nácik minden egyes zsidót ki akarnak irtani, nem csak egy részüket, amit a korábbi üldözők tettek (pl. csak jámbor zsidókat, akik nem akartak kitérni).

·         a „csúcsidőben” 450 000 ember élt a varsói gettóban, 300 000-et deportáltak 42 nyarán treblinkába. 100 000-en a gettóban haltak meg a borzasztó körülmények és járványok miatt. A deportált emberek közül egy vagy kettő megszökött, visszatért a varsói gettóba elterjeszteni, hogy mi történt a többiekkel és riportot adott a Ringleblum Archívumnak.

·         összesen 2 épület maradt meg a gettóból, az Uschlagplatz két oldalán: az SS központ és egy kórház.

·         csak azok kerülhették el a deportálást, akiknek a Judenrat igazolást adott, hogy a náciknak dolgoznak, vagy hogy a kórházban kell ápolni őket.

·         a gettófelkelés leverése után a nácik Auschwitzból hoztak magyar és görög zsidókat, hogy eltakarítsák a varsói gettó romjait. A Honi Hadsereg szabadította fel őket és csatlakoztak a varsói felkeléshez.

·         mivel a kommunista rezsim antiszemita volt, szinte trendivé vált a lengyelek között a filoszemitizmus

·         Marek Edelmann bundista volt. Ezért minden egyes rendszerrel szembenállt, ezért imádták a lengyelek.

·         nagyon tetszik, hogy egy csomó épületről, ami nem élte túl a háborút úgy emlékeznek meg, hogy egy átjáróház falaira festették a régi híres épületek sziluettjét és pár adatot róluk. Még fontos, hogy az egykori gettóban sok épület talapzata magasabban van, mint az utcafront, mert a gettó romjaira épültek az újabb házak. 

Marek Edelmann emlékére

·         „Whatever Hitler did not destroy, Stalin did.”

A Femina Színház emlékére

·         a náci megszállást csak a náci lakóövezet, tehát a háború előtti burzsoá lakóövezet élte túl. Ezt Sztálin nem tudta elviselni, úgyhogy a Kultúra és Tidomány Palotájának felépítése ürügyén lerombolta a háborút túlélő negyedet is.

·         a 19. sz.ban a Tłomackie utcai zsinagógában a rabbik lengyelül prédikáltak, miközben az orosz hatóságok tiltották nyilvános beszédek lengyelül tartását.

·         manapság kb. 20 000 ember foglalkozik a zsidó kultúrával Lengyelországban: szervez, jár, zsidó fesztiválokra, ünnepekre ilyesmik.

Magas talapzatú házak a gettóban

Este megnéztük a Kultúra és Tudomány Palotáját és a panorámát a tetejéről.

Szombat –jún. 18.

·         Lenyűgözött a Polin Múzeum kutatóterme, ahol családfát is lehet kutatni, mindenféle adatbázishoz hozzáférni és fakártyácskákról egy csomó információt leolvasni egy géppel, én az Irena Sendler-ről és a lengyelországi jiddis filmgyártásról szólókat olvastam végig.

·         Lengyelországi jiddis film:

o   a 30-as években a lengyel zsidók több mint 80% a jiddist ondta anyanyelvének

o   a II. VH előtt Lengyelország gyártotta a legtöbb jiddis nyelvű filmet. Amerikában is forgalmazták őket, és azóta sem importáltak oda annyi lengyel gyártású filmet, mint a 30-as években.

o   Henryk Szaro filmrendező: 1925 Lamedvovnik c. film

o   a 30-as évek második fele volt a jiddis film aranykora Lengyelországban

o   Józef Green emigráns visszajött Amerikából, hogy „megcsinálja a lengyel zsidó mozit”

o   az Amerikába vándorlás és az ottani honvágy gyakori téma a lengyel jiddis filmekben

o   Alekszander Ford a VH után tanította Polanskit és Wajdát is a Łódź-i filmfőiskolán.

o   1948-ban készült az utolsó jiddis nyelvű film Lengyelországban: „our children”, Natan Gross rendezésében. Ő aztán 1950-ben alijázott és 1990-ben publikált eg könyvet a lengyel zsidó moziról: Jewish Film in Poland.

o   Józef Green: „without Polish Jews there is no sense in making Jewish films” –hát ezt mondta Gershom Scholem is a német nyelvű zsidó Bibliafordítás értelméről…..

Este a Dos Tacos nevű mexikói étteremben vacsoráztunk. Mégpedig azért, mert Pesten, még a Ferihegyre buszozás közben Richard megkérdezett egy srácot, akinek katowicei cetli volt a hátizsákján, hogy mit ajánl Varsóban. Mint kiderült, nem lengyel volt a srác, hanem ausztrál, és mint turista járt Katovicéban, de mindenesetre varsóban is volt és ott ezt a Dos Tacos nevű helyet ajánlotta. A fajutas nagyon finom volt, de ami fontosabb, olyan kedves volt a pincérnő, amilyen kedves velem még soha senki nem volt a magyarországi vendéglátásban. Mondjuk a magyar szolgáltatószektort nem nehéz felülszárnyalni, de ez a pincérnő tényleg nagyon kedves volt, nem csak kedvesebb, mint a magyar pincérek.

Vasárnap –jún. 19.

·         Konsztanty Gebert újságíró előadása „What is it with the Jews?” Nagyon jó előadó, éstavaly nyáron a Paideia Paradigma programon az előadása tartalma is lenyűgözött, de most egy kicsit csalódtam, mert tök nyilvánvaló dolog volt a tézise: akár antiszemita, akár anti-antiszemita lengyelek beszélnek manapság a zsidókról, az nem zsidókról szól, hanem arról, hogy milyen Lengyelországban akarnak élni. Az antiszemiták többnyire anti-európai, anti-demokratikus, homofób és katolikus fundamentalista emberek, az anti-antiszemiták EU-párti, nyugatos, melegjogokat is támogató, stb emberek….. Meg azért így 50 évvel 1967 után már a baloldali antiszemitizmust is be kéne venni a képbe szerintem.