Varsó -1. rész

Kedd –jún. 14.

·         Chala Mirowa piac –olyasmi mint a Klauzál téri vásárcsarnok és mintha egy csomó üzlet „körbefolyta” volna az épüketet

·         hihetetlen a virágboltok, bódék és egyéni virágárusok sűrűsége Varsóban

·         Anielewicz utca, ahol a Polin Múzeum található

·         Jana Pawla II sugárút, olyan Rákóczi út méretű és infrastrukturális jelentőségű út. Ahhoz képest, hogy egy pápáról van elnevezve (és még életében nevezték el róla), jó sok szexbolt van rajta. Az egyik mindössze 10 méterre egy emlékműről, ami II. János Pálról szól.

·         Krochmalna utca. A Krochmalna utca 10-ben nőtt fel Isaac Bashevis Singer, az egyik kedvenc íróm, kb. 12-16 éves koromban ő volt az első számú kedvenc íróm. Az ő könyvei nagy mértékben felelősek azért a mániámért, hogy minden „zsidó” dolog érdekel. A Krochmalna utca nem meglepően a varsói gettő területére esik, amiből szinte SEMMI nem maradt fenn. Még az sem biztos, hogy a mai utcák vonala pont oda esik, ahol a háború előtt futottak ezek az utcák. Tehát a mai Krochmalna utca 10-nek nem sok köze van a 20. század eleji Krochmalna 10-hez, ahol Singer felnőtt. Ez mind nem meglepő, de ott lenni és meglátni ezt a modern utcát és meglátni, hogy mennyire nem egy „emlékezet helye” ez; szíven ütött. A vele párhuzamos utcában viszont megnéztünk egy barokk templomot.

Saul fia plakát Varsóban

·         Felfedeztük magunknak a Green Café Nero lengyel kávézó-láncot, ahol szuper a berendezés, nem olyan steril mint sok amerikai láncnál, hanem például elég sok könyvespolc és könyv van. Két nap alatt háromszor is voltunk különböző Green Cafe Nero-kban, mert nagyon finom teák és kávék vannak, nagyon hangulatosak és kedvesek a baristák is. Ráadásul egy Saul fia poszter volt a WC-ben. Miután csütörtökön elkezdődött a Paideia Reunion, azután már nem volt időnk csakúgy kávéházban lógni. Később megtudtuk, hogyaGreen Café Nero alapítója egy 68-as lengyel zsidó emigráns, aki utána Skandináviában telepedett le és nemrég, kb. 5 éve alapította meg a Green Café Nero-t, egyelőre csak Varsóban. Ezért van az, hogy amikor 2013-ban Krakkóban voltam, még nem fedeztem fel. 

·         Pawiak börtön: az oroszok is itt kínozták a 19. századi lengyel felkelőket és a nácik is a 20. századiakat.

·         Este találkoztunk Kasiával, az egyik Paideiás évfolyamtársammal, aki a Polin Múzeumban dolgozik, elmentünk egy bárba, ami a Nemzeti Színház közelében van, találkoztunk a barátjával, és később becsatlakozott Ewa és John, szintén Paideiás évfolyamtársaim. Ewa is a Polinban dolgozik, John pedig Belfastban tanul. Később nagy sétát tettünk Ewa guidolásával a Pilsudski tér környékén. Megnéztük az ismeretlen katona sírját, a Szász parkot, és a Nożyk zsinagógát, az egyetlen háború előttről megmaradt varsói zsidó imaházat.

Szerda –jún. 15.

·         reggeli egy Green Café Neroban J

Csatorna szimuláció a varsói felkelés múzeumában

·         Warsaw Uprising Museum: sokat megtudtam, de igen rosszul szervezett kiállítás, semmi áttekintést nem kapszaz elején, h milyen útvonalon haladj és mi a logika a kiállítás felépítésében (mert nincs), egyszerűen egy hataémas épületet teleraktak információval. Ha nagyon jóindulatúak akarunk lenni, akkor mondhatjuk, hogy ez arra reflektál, hogy milyen volt ott élni a náci megszállás alatt…. Amagyar audioguide egyenesen katasztrófa, még egy olyan mondatot is benne hagytak „hogy, na ezt elrontottam, de majd kivágjuk”. Hát nem vágták ki. Mindenesetre az alagsori csatorna szimuláció nagyon jó, akkora alagutak vannak, amekkorákban tényleg közlekedtek a felkelők, és tényleg beléjük lehet mászni. Szerencsére a csatornák tartalma nincs élethűen rekonstruálva……de a klausztrofób élményt jól át lehet élni. És van egy 3 D-s rövidfilm a kiállításon arról, hogy hogy nézett ki Varsó a háború végén. 1939-ben 1 millió 300 000 ember élt a városban, 1944 augusztusában, a felkelés kitörésekor,  900 000, és a háború végére nem több mint 1000 ember bujkált a romok között. Mindenki mást lemészároltak vagy kitelepítettek a nácik, illetve elmenekültek.

·         Ewával és John-nal (akikkel a múzeumban találkoztunk) sétáltunk a Visztula partján és kávéztunk egy olyan helyen, ahol hétvégi estéken rengetegen buliznak, de így hétköznap kora délután csöndes és nyugodt volt. 

·         Jeruzsálem út középen műpálmával.

·         Szent Kereszt Templom. Itt temették el Chopin szívét. Sajnos 1 a „királyi úton” sétálva egy órán belül annyi Chopin-itt-ezt-ott-meg-azt-csinálta típusú emléktáblát láttunk, hogy teljesen megcsömörlöttünk Chopin-től.

·         Nowi Szwat út

·         a varsói egyetem bölcsészkara, ahol Chopin is tanult J De Ewa és Kasia is. J

·         Wiszinsky érsek szobra és mögötte álló rokokó templom a. Amikor megláttam, hogy végre egy Chopin-hez nem kötődő szoborral állunk szemben, nagyon megörültem és fellélegeztem.

·         Adam Mickiewicz szobra. Itt összetalálkoztunk Yasnával, egy negyedik Paideiás évfolyamtársunkkal.

Hideg/borscs

·         A királyi kastély.

·         Ezuán beültünk egy Zapiecekbe, ez egy elvileg autentikus lengyel házias étteremlánc, tele van vele Varsó. És tényleg autentikusnak bizonyult és minden nagyon finom volt, hideg borscsot (amit litván vagy nyári borscsnak is hívnak) és sajtos pirogot ettünk. És eközben megláttuk Annelit, egy Paideiás tanárunkat családostul elsétálni az utcán, úgyhogy nagyon megörültünk és ők is becsatlakoztak a nagy Paideia reunion vacsorába.