Bolognai benyomások 4. (május 9-i kiegészítéssel)

Szerda (máj. 7.)

·         levéltár: az a feltételezésem nagyon nem jött be, hogy az olasz egyetemekre érkező numerus clausu-osok vmi tanulmányilag nagyon válogatott társaság lett volna, az eddig áttanulmányozott 28 ember kimondottan borzalmas eredményekkel érettségizett, szinte csak elégségessel és „jóval”, leginkább hit- és erkölcstanból sikerült jeles-t elérniük. Van egy olyan is, aki megbukott a töri érettségin, és ismételnie kellett. Szegény mégis most épp egy történelmi szakdolgozat tárgyává válik. J Egy másik meg vegytanból elégségesre érettségizett és ezek után gyógyszerészeti karra vették fel Bolognában.

·         Megtaláltam Bálint György egy évfolyamtársát, szóval egy fiút, aki ugyanúgy 1924-ben érettségizett a Berzsenyiben

·         

·         Miliczky Erzsébet (a bolognai magyar konzul és ami fontosabb, családi barátunk) nagyon-nagyon kedves volt, végigvitt délután minden helyen, ahol még nem voltam és szerinte feltétlenül látni kell, ahova nem akartak beengedni, ott közölte, h ő a magyar konzul J (Stabat Mater terem) ->

·         Sala Borsa multimediális könyvtár, egy könyvtáros mutatta meg nekünk, aki olyan egzotikus irodalmi művek beszerzésével foglalkozik, mint a magyar nyelven írottak: nagyon barátságos könyvtár, tök jó lehet itt időt tölteni. Ráadásul az előtérben ingyenes wifi van, és bárki odamehet wifizni, akkor is, ha nem megy be a könyvtárba

o   Egy részen átlátszó padló van és rá lehet látni az alatta lévő római romokra

o   A 19. Sz.ban ez volt a tőzsde épülete, innen a Sala Borsa név

·         A Palazzo Re Enzo és a Palazzo del Podesta közötti folyosó visszhangja tényleg működik! (ha az egyik sarokban a falnak fordulva, halkan mond vmit az ember, a másik ember a szemben lévő sarokban tökéletesen hallja)

·         A Piazza Nettuno szökőkútján az egyik puttó a Dunát jelképezi

·         A Piazza Maggiore felemelt részét „lángosnak hívják”, felülről (a Comune épületéből, emeletről fényképezve) tök szépen látszik, hogy mintát alkot

·         A Comune udvarában középkorias stílusú kőpadok vannak asztalkával, ahol szintén ingyen lehet wifizni 

·         A Comune lépcsője állati lejtős és csúszós, arra tervezték, hogy a lovaknak kényelmes legyen felsétálni

o   Sala Rossa: kb úgy néz ki, mint a Római Magyar Akadémia színes szalonjai, esküvőket szoktak itt tartani

o   Sala Farnese

o   Podesta család kápolnája, ma koncertek helyszíne, mert nagyon jó az akusztikája

·         Archiginnasio belülről

o   Rengeteg címer, köztük Ungaria is

o   Stabat mater nevű terem: elnevezése: itt adta először Rossini a Stabat Materét

o   Teatro Anatomico: csupa fa burkolat és egy márvány felületű boncasztal középen 

·         Nicola D’Arca „Il Compianto” című terrakotta szoborcsoportja a Santa Maria della Vita templomban. Krisztus éppen levett holttestére merednek a szereplők, mindegyik egyedi és egymástól különböző érzelmekkel reagálva, ami tükröződik az arcán

·         Egy cipőbolt, ami az egyetlen, ami még a középkori külsejét őrzi, pont olyan módszerrel lehet kinyitni és bezárni, hatalmas falapokat kell leereszteni (vagy fel)

·         Kocsma, ami nagyon-nagyon régi és arról híres, h eredetileg kizárólag piát tartott, a vendégeknek maguknak kellett vinni, ha enni akartak

·         Piac a Quadrilatero területén

·         A Collegio illyrico-ungarico és a Palazzo Re Enzo is azért nem látogatható, mert magántulajdon

·         Strada Maggiore, Strada San Stefano

·         Romano Prodi nagyon közel lakik ám a San Stefano templomhoz

Péntek (május 9.)

·         Piac a Piazza dell’Otto Agoston: 5 euróért sikerült alkalmi ruhát vennem J

·         Parco Montagnola

·         Paolo Atti e Figli bolt, nagyon híres, 1880 valahányban alapították

·         Giardini Margherita: virágpiac, és mindent árulnak, ami a kerttel kapcsolatos: virághagymák, szakkönyv, virágföld, kerti bútor etc.

·         Nemzetközi kajakósoltó a Human Rights Nights fesztivál alkalmából

·         Kerekasztal beszélgetés, dokumentumfilm és aperitivo a Cinema Lumiere-ben ugyanennek a fesztiválnak az alkalmából

o   Elgondolkodtató adatok a kerekasztal beszélgetésről: évente 8 milliárd eurónyi ételt dobnak ki Olaszországban (És ez még arányában az uniós tagállamok átlaga alatt van!), miközben saját szememmel látom, hogy minden bolognai sarokra két koldus jön. Apropó egy másik ellentmondás, vagyis inkább kontraszt: Bologna az egyik legdrágább olasz város és közben az egyik legbaloldalibbként tartják számon. Lehet, hogy pont a társadalmi igazságtalanság látványosságából következik ez, de lehet, hogy inkább abból, hogy az egyetem miatt sok fiatal él itt (88 000 egyetemista kevesebb mint 400 000 fős lakosságra). Na de a nagyon megrázó dolog, amit ma hallottam: évente több ezer földműves lesz öngyilkos Indonéziában, mert kihúzzák a lábuk alól a talajt.

o   Tha Last Farmer c. film, Giuliano Girelli: guatamelai, mali, burkina faso-i, olasz, és indonéz földműves szereplő is van, arról szól, hogy világszerte egyformán tönkre teszi a globalizáció, de főleg a kapitalizmus, mert a fejlődő országok kormányai kiszolgáltatják a lakosságukat a multiknak, akik monokulturális és gépesített, vegyszeres földművelést vezetnek be az addigi sok kis, biodiverz földművelés termelése helyett. Tehát kevés ember gazdasági haszna érdekében az éhhalál szélére löknek milliókat. Az egyetlen vigasztaló tanulság, hogy ahogy a gyarmatosítás kitermelte a saját megbuktatóit (pl. a brit egyetemeken kiképzett indiai értelmiségiek megtanulták, hogy milyen botrányos a helyzetük és eltanulták a nacionalizmust –jó, ezt nagyon leegyszerűsítve foglaltam össze), a globalizáció is kitermeli az antiglobalisták nemzetközi összefogását