Bolognai benyomások 3: Lány gyöngy fülbevalóval

Kedd (2014. Május 6.)

·         Ma sikerült a levéltárban kutatni, egészen fél 4ig ott maradt a Christina Chersoni J megdicsért, h milyen szépen beszélek olaszul és hogy jól használom az igeidőket, mert ő rengeteg külföldi kutatóval találkozott már, és azok mindenre csak a passato imperfetto-t használják J

·         A levéltározás után megkerestem a régi illír-magyar kollégiumot, ahol a középkorban az horvát és a magyar hallgatók lakhattak, ennek megfelelően belül tele van festve magyar történelmi freskókkal és a diákok címereivel, de most nem lehet bemenni, csak kívül elolvasni az olasz, magyar és angol emléktáblákat

·         „A lány gyöngy fülbevalóval” most Bolognában van kiállítva, a hozzákapcsolt utazó kiállítással: „Il mito della Golden Age: Da Vermeer a Rembrandt: Capolavori dal Mauritshuis”

http://www.genusbononiae.it/index.php?pag=300

o   Előre foglaltam helyet az interneten, úgyhogy gyorsan bejutottam, egyébként letapossák az emberek egymást az utcán sorbanállás közben ezért a kiállításért

o   Mindenesetre a beengedett emberek is annyian vannak, hogy jut 1-2 egymásba könyöklés mindenkinek percenként…

o   A németalföldi festészet aranykorának minden aspektusát igyekeztek összefoglalni 6 teremben: van bevezető Mauritshuis létrejöttéről – Németalföldi Szabadságharc uralkodói patronálták ezt a képtárat; egy terem a tájképfestészetnek; kettő a portréknak; egy a csendéleteknek és egy a lány gyöngy fülbevalóval-nak

o   Ami nagyon érdekes volt nekem:

-          az első teremben egy kép-a-képben, a Mauritshuis képtár Rembrandt termét ábrázoló kép, amin fiatalok tanulmányozzák Rembrandt képét, amin egy holttestet tanulmányoznak anatómia tanulás céljából

-          az „Egy elképzelt katolikus templombelső” című kép, amin látszik, h a festő sosem látott katolikus templomot belülről – ez az az idő, amikor a katolikusok csak titokban, privát helyszíneken tarthattak miséket…

-          tök jó, hogy kértem audiguide-ot, mert pár dolgot elmagyarázott, amire csak a képek nézésétől sose jön rá az ember magától pl. egy gyerekkeresztelés utáni családi ünneplést ábrázoló képről, h milyen sapkából látszik h ki a gyerek apja, mire utal a cím: egy közmondás kb. „A fiatalok visszhangozzák az öregek énekét”, ami azt jelentette, mint a modernebb „Children see, children do” mondás. Ehhez képest a nagymama háta mögött arra tanítja egy pasi az egyik gyereket (nem a frissen megkeresztelt csecsemőt, hanem feltehetőleg a nagyobb testvérét), h hogyan kell pipát szívni

o   egészen az utolsó teremig tök jó volt az audio guide, amikor is a gyöngy fülbevalós lányról mindössze ennyit mondott: és akkor most végre elérkeztünk ahhoz a képhez, amely miatt valószínűleg a többségetek eljött a kiállításra….pffffff

o   ezután hozzá van csapva a kiállításhoz egy másik emeleten egy függelék, ami csupa 20-21. Sz. Vermeer utánérzős festményekből áll, nagyon béna, nem is nagyon értem hogy hogy lehet ilyeneket csinálni…Pl. „Az asztronómus (Vermeer)” c képek meg ilyenek! Lehet, hogy ez valami olyasmi akar lenni, mint az irodalomban az intertextualitás, de azokból, amiket itt láttam csak az jött le nekem, hogy hamár vkit megihletett Vermeer lemásolja 1-2 témáját, és azért jó párszor szörnyű egy Vermeer-féle hétköznapi jelenet mai hiperrealista ábrázolásmódban…

-          az egyetlen, amiben az ötlet tetszett: Cesare Mirabella 2013-as „Silenzio I.” c. festménye, ami úgy ábrázol egy menórát, hogy két ága hiányzik a képről (kilóg).

o   összefoglalva: annyira azért nem nagy szám ez a kiállítás, amennyire sokba kerül és amennyi közelharcot a többi nézőtől valamint rendreutasítást a tárlatvezetőktől el kell szenvedni érte. De előre nem lehet ezt tudni, biztos sajnálnám, hogy nem néztem meg a lány gyöngy fülbevalóvalt, most amikor pont egyszerre voltam vele egy városban.