Tompa Andrea: Fejtől s lábtól.

Nehéz volt megszokni a nyelvezetét az elején, de a történet annyira mozgalmas, hogy viszi az embert és mivel a történet olvastatta magát, megszoktam a fura nyelvezetet is (mintha utánozná az 1910-es és 20-as évek magyarját). A női főszereplőben azt hiszem egy kicsit túl sok dolgot sűrített össze az író: zsidó orvostan hallgatónőként szocialista is lesz és pszichoanalízisbe is jár. Mindenesetre nagyon tetszett, hogy ez a regény az irodalom nyelvén tesz értelmes állításokat a Trianon-traumáról (mint T-szindróma), a dualizmus idealizálása nélkül.

Részletesebb és komolyabb recenziómat lásd itt, a Hungarian Literature Online oldalon

(Könyv adatai: Tompa Andrea: Fejtől s lábtól. Pozsony, Kalligram, 2013.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kaffka Margit: Színek és évek

Simone de Beauvoir: A második nem (A nekem fontos részek jegyzete)

Szabó Magda: Régimódi történet