Ági cikkei és egyebek/ Articles and Other Reflections by Ági

Európa könyvkiadó, 1975. Mészáros Klára fordítása. Jó aránya a megrázó történetnek és a humornak, szimpatikus a humanista és pacifista üzenet, de az az érzésem, hogy annak az olvasónak, akit nem különösebben érdekel az I. világháború, tehát a konkrét körülmények, amelyek közé el van helyezve az általános üzenet, annak nem elég jól van megírva a történet. Engem rettentően érdekel egy csomó történelmi jelenség, amire reflektál, úgyhogy élveztem, de ahhoz én sem eléggé élveztem, hogy végigolvassam Arnold Zweig egész hatkötetes I. világháborúval kapcsolatos regényciklusát (pedig a címe nagyon tetszik: Der große Krieg der weißen Männer). Pedig az 1920-as években nagy sikere volt, úgyhogy lehet, hogy nincs igazam.  Mindenesetre pár -számomra- nagyon érdekes dolog a Grisa őrmesterben: Az 1930-as film adaptáció plakátja kiemeli az osztrákok és németek közötti konfliktust az elvileg közösen megszállt keleti területeken.  nagyon hangsúlyosan a NOSZF (nagy október szocialista ...

JS field trip 2018 -March 15-18 Nagykanizsa ü   Mo-n cask itt hazsnálták a Geiger-szidurt (itt is cask egy ideig) ü   Fejtő Ferenc itt született ü   állítólag volt ilyen mondás: hány féle magy zs van? -3: a neológ, az orthodox, és a kanizsai ü   láttuk: zsini, kertben Holokauszt emlékmű, melléképületben gyülekezőterem ü    ü   Gerő cukrászda ü   zs temetőbe is kimentünk o    Löwenstein Mózes sírja (megh. 1824): latin, német és héber sírfeliratok a sír kül oldalain, szóval minden itt szóba jöhető nyelv a magyaron kívül. Lévita volt. o    urna, amiben a túlélők által 1947ben Auschwitzból hozott hamvak vannak. Direkt visszamentek Auschwitzba hamuért! Elég zavaró számomra ez az infatuáció a koncentrációs táborokból hozott hamvakkal, szombaton Triesztben is láttunk ilyet a Risiera di San Sabbába dachaui hamu vna kiállítva. Mintha folyton bizonygatni akarnák a Holokauszt tagadóknak, hogy tényleg égettek embereket ...

Általában szépirodalom szokott lenni az a könyv, amit olvasok a munkával kapcsolatos könyvek mellett, és amint befejeztem egy ilyet, azonnal elkezdek egy másikat. Egyfajta lelki szükséglet, hogy közvetlenül elalvás előtt és a mindennapi élet során adódó holtidőkben (várakozás, tömegközlekedés) szépirodalmat (majdnem mindig regényt, nagyon ritkán novellát) olvassak, képzeletbeli történeteket és ne szakmát.  Ezen a nyáron viszont úgy döntöttem, hogy időt kell szánnom arra, hogy fejlesszem önmagam, hogy rendesen kialakítsam a véleményem olyan témákról, amik nagyon foglalkoztatnak és nem rendesen megalapozott véleményem van róluk, hanem inkább olyan szekértábor alapján felvett véleményem. Úgyhogy mostanában az általában regényolvasásra szánt időben művelem magam. Izraellel és a megszállt területekkel kapcsolatban mondjuk nem az a legjobb kifejezés, hogy nem tudtam eleget és ezért csakúgy automatikusan kiválasztottam azt az álláspontot, amit általában a hozzám hasonló világnézetű és p...

I discovered the only novel Stefan Zweig finished and published in his lifetime,  Beware of Pity (the original title is Ungeduld des Herzens ) by sheer chance when working in the Massolit Café and bookstore. First it was the title that glued my gaze to the bookshelf and I immediately thought I must look into this book and most probably even buy it because irritation with being pitied is something I have been giving a lot of thought recently. Then I realized that this book was written by Stefan Zweig which made it even more irresistible, since his The World of Yesterday was a very formative reading experience for me. I am also generally a big fan of that generation of Austrian Jeish authors, including Stefan Zweig, Arthur Schnitzler and Joseph Roth.  This post is going to be something like a book review without spoilers, so you can both read this and the novel afterwords. However, this post will also include a lot of personal reflection on my own life experience through ...

As I promised, this post will be about a more positive aspect of life than the previous one. So, right after the event detailed in my previous post, a traveller at the bus station asked me how to find the metro station he needed. I needed the same line, so we took the metro together. This was his first time in Berlin, in the framework of a larger first trip to Europe, so he was wondering what to see and whether I was willing to show him some Berlin basics. Alas, during the pretty long metro ride he learned what I had just gone through, so he was only expressing interest in hanging out together and see sights as opposed to wander around alone. The next they was Pentecoste Monday which meant that the archives were closed so I was free for sightseeing. I showed him some of the "must see" sights of Berlin, such as the Brandenburger Tor, Unter den Linden, Tiergarten, the Reichstag, the Museum Island, Alexanderplatz, we also bought some books in a flea market. Thanks to him I ende...