A világ leghatékonyabb turistája
Erre az egynapos kirándulásra is a porec-i jógatábornak köszönhetően jutottam el.
Már a hajón kiderült, hogy egy iszonyat pancser idegenvezető jutott nekünk, mert
1. abszolút rossz helyen jelölte be a térképemen a velencei gettót
2. a hun-magyar rokonságot tényként kezeli (és nem ő volt az egyetlen ilyen ember, akivel találkoztam ezen a nyaraláson, szóval érdekes tapasztalat volt, mert a töri szakon nem találkozik az ember ilyen hús-vér emberekkel, csakis olyan mondatokkal, hogy "sokáig kézpénznek vették a hun-magyar rokonságot, de már nem"......szóval akkor a hun-magyar rokonságról tényként beszélni 2016-ban nem olyan, mint kreacionistának lenni? úgy látszik a közvélyeményben nagyon tartja magát)
Ezen eléggé kiakadva elhatároztam, hogy amint a városban leszünk, úgy kerülöm az ő idegenvezetését, mint a pestist. Nem írom meg, hogy ki volt ő, csak az utazási irodának írok egy emailt, hogy olvastassanak már el vele egy Velencéről szóló útikönyvet jövő nyárig.
Pozitívan nézve a dolgot, ez egyike volt azon nem gyakran előforduló eseteknek, amikor a tanultság kézzel fogható hasznot hoz a mindennapokban. Másfelől: szegény utasok, akik mindent elhisznek neki! Mindamellett a tömeg flott mozgását jól manőverezte az idegenvezető, valószínűleg ezért alkalmazzák, végülis senkit nem veszít el külföldön, az meg úgy látszik nem számít, hogy jó infókat ad-e át....
Mindenesetre ezért a velencei napért megajándékozom magam a világ leghatékonyabb turistája címmel, mert ezt mind megcsináltam őrült kevés idő alatt (déltől fél 4-ig):
-aztán bevágtattam a dózse palotába, és itt még jobban feldobódtam, mert a bejáratnál az a kellemes meglepetés ért, hogy ebben a palotában van a "Venezia, gli ebrei e l'Europa 1516-2016" c. időszaki kiállítás a gettó felállításának 500. évfordulójának alkalmából, nem a Giudeccán! Tehát legalább futólag meg tudom nézni és nem kell azzal a frusztrációval együtt élnem a hátralévő 6 vagy 6,5 évtizedben, hogy ott voltam Velencében ennek a különleges kiállításnak az idején, de nem láttam, mert rohannom kellett a társasutazós csoportomhoz vissza. Technikailag eléggé helyén van a kiállítás amúgy, de tartalmi gazdagságban nyomában sem ér annak, ami a magyar Néprajzi Múzeumban volt 2015 tavaszán a magyar vidéki zsidóságról, vagy annak, ami a varsói Polinban van, vagy a frankfurti Judengasse múzeumnak. Szóval ne legyetek frusztráltak rokonlelkű Jewish Studies rajongó barátaim, ha nem jutottatok el erre a gettó-centenáriumi velencei zsidós kiállításra.
-summa summarum: 3,5 óra alatt (a társasutazásban ennyi szabadidő adatott meg Velencében) sikerült teljesítenem Velencében, amit akartam és ebben benne volt a "Venezia, gli ebrei e L'Europa 1516-2016" kiállítás, amiről reggel szomorúan lemondtam, mert felmértem, hogy nem lesz időm elhajózni a Giudeccára. Valószínűleg ezért is akadtam ki annyira az idegenvezetőnk kóklerségén, mert rosszkedvben kezdtem a reggelt. De iránta a későbbi eufória hatása alatt sem enyhültem meg. Utálom az ignoranciát.
-arra külön büszke vagyok, hogy Sátordy Imrushez (Babits Halálfiaiban szerepel) hasonlóan minden fillért kultúrára és ajándékokra költöttem, és 0 eurót kajára, fagyira és kávéra. (Vittem kaját és nagy üveget a kutaknál újratölteni). Ezzel rengeteg időt is spóroltam magamnak.
Már a hajón kiderült, hogy egy iszonyat pancser idegenvezető jutott nekünk, mert
1. abszolút rossz helyen jelölte be a térképemen a velencei gettót
2. a hun-magyar rokonságot tényként kezeli (és nem ő volt az egyetlen ilyen ember, akivel találkoztam ezen a nyaraláson, szóval érdekes tapasztalat volt, mert a töri szakon nem találkozik az ember ilyen hús-vér emberekkel, csakis olyan mondatokkal, hogy "sokáig kézpénznek vették a hun-magyar rokonságot, de már nem"......szóval akkor a hun-magyar rokonságról tényként beszélni 2016-ban nem olyan, mint kreacionistának lenni? úgy látszik a közvélyeményben nagyon tartja magát)
Ezen eléggé kiakadva elhatároztam, hogy amint a városban leszünk, úgy kerülöm az ő idegenvezetését, mint a pestist. Nem írom meg, hogy ki volt ő, csak az utazási irodának írok egy emailt, hogy olvastassanak már el vele egy Velencéről szóló útikönyvet jövő nyárig.
Pozitívan nézve a dolgot, ez egyike volt azon nem gyakran előforduló eseteknek, amikor a tanultság kézzel fogható hasznot hoz a mindennapokban. Másfelől: szegény utasok, akik mindent elhisznek neki! Mindamellett a tömeg flott mozgását jól manőverezte az idegenvezető, valószínűleg ezért alkalmazzák, végülis senkit nem veszít el külföldön, az meg úgy látszik nem számít, hogy jó infókat ad-e át....
Mindenesetre ezért a velencei napért megajándékozom magam a világ leghatékonyabb turistája címmel, mert ezt mind megcsináltam őrült kevés idő alatt (déltől fél 4-ig):
- séta a Szt. Márk térről a Rialtóra. A piacon sikerült velencei maszkot vennem a következő Halloweenre és Purimra (2,5 euróért egy sconto-s helyen, mindenhol máshol 10 eurónál kezdődött ez a típus és a komolyabban kidolgozottak 30 és 160 euró között voltak), olyan üveggyűrűt venni magamnak és anyunak is, amilyet Mo-n sosem látok (ami nem egy fém karikára erősített üvegdísz, hanem az egész körfelületen üveg)-1 euró/db. Csak érdekesség: az a fajta muranoi üveges karóra, amit a római Campo dei Fiori-n is árulnak és 2010-ben 10 euróba került, ma is 10 euróba kerül Velencében.
- séta vissza a Szt. Márk térre. Fél óra sorbanállással bejutottam a bazilikába, ahova ingyenes a belépés, de azon belül mindenhova belépővel lehet csak bemenni. Én a 3 ilyen fizetős lehetőségből csak a templommúzeumba mentem be, amihez hozzátartozik a Loggia dei cavalli is. (A 4 ló a 4 evangélistára utal). A pénztárnál lévő pasit kifaggattam, hogy mennyi időre lenne szükségem ehhez a múzeumhoz, elpanaszolván, hogy a következő 1 óra 50 perc alatt még meg kell néznem a Ponte dei sospori-t is. Azt mondta, hogy hát akkor itt elég lesz kb fél óra. Megkérdeztem, hogy van-e diákjegy, mire ő: nincs, csak 18 év alatti kedvezmény; de nekem ad egy ilyen kedvezményes belépőt. :) a múzeum nem nagy szám , de ezért az élményért, hogy egy olasz pasinak olyan szimpi volt olasz csacsogásom, hogy kedvezményt adott, abszolút megérte , mert feldobott. Aztán a múzeum boltjában megvettem apunak a betevő olaszországi asztali naptárát 2017-re.
- séta vissza a Szt. Márk térre. Fél óra sorbanállással bejutottam a bazilikába, ahova ingyenes a belépés, de azon belül mindenhova belépővel lehet csak bemenni. Én a 3 ilyen fizetős lehetőségből csak a templommúzeumba mentem be, amihez hozzátartozik a Loggia dei cavalli is. (A 4 ló a 4 evangélistára utal). A pénztárnál lévő pasit kifaggattam, hogy mennyi időre lenne szükségem ehhez a múzeumhoz, elpanaszolván, hogy a következő 1 óra 50 perc alatt még meg kell néznem a Ponte dei sospori-t is. Azt mondta, hogy hát akkor itt elég lesz kb fél óra. Megkérdeztem, hogy van-e diákjegy, mire ő: nincs, csak 18 év alatti kedvezmény; de nekem ad egy ilyen kedvezményes belépőt. :) a múzeum nem nagy szám , de ezért az élményért, hogy egy olasz pasinak olyan szimpi volt olasz csacsogásom, hogy kedvezményt adott, abszolút megérte , mert feldobott. Aztán a múzeum boltjában megvettem apunak a betevő olaszországi asztali naptárát 2017-re.
-aztán bevágtattam a dózse palotába, és itt még jobban feldobódtam, mert a bejáratnál az a kellemes meglepetés ért, hogy ebben a palotában van a "Venezia, gli ebrei e l'Europa 1516-2016" c. időszaki kiállítás a gettó felállításának 500. évfordulójának alkalmából, nem a Giudeccán! Tehát legalább futólag meg tudom nézni és nem kell azzal a frusztrációval együtt élnem a hátralévő 6 vagy 6,5 évtizedben, hogy ott voltam Velencében ennek a különleges kiállításnak az idején, de nem láttam, mert rohannom kellett a társasutazós csoportomhoz vissza. Technikailag eléggé helyén van a kiállítás amúgy, de tartalmi gazdagságban nyomában sem ér annak, ami a magyar Néprajzi Múzeumban volt 2015 tavaszán a magyar vidéki zsidóságról, vagy annak, ami a varsói Polinban van, vagy a frankfurti Judengasse múzeumnak. Szóval ne legyetek frusztráltak rokonlelkű Jewish Studies rajongó barátaim, ha nem jutottatok el erre a gettó-centenáriumi velencei zsidós kiállításra.
-summa summarum: 3,5 óra alatt (a társasutazásban ennyi szabadidő adatott meg Velencében) sikerült teljesítenem Velencében, amit akartam és ebben benne volt a "Venezia, gli ebrei e L'Europa 1516-2016" kiállítás, amiről reggel szomorúan lemondtam, mert felmértem, hogy nem lesz időm elhajózni a Giudeccára. Valószínűleg ezért is akadtam ki annyira az idegenvezetőnk kóklerségén, mert rosszkedvben kezdtem a reggelt. De iránta a későbbi eufória hatása alatt sem enyhültem meg. Utálom az ignoranciát.
-arra külön büszke vagyok, hogy Sátordy Imrushez (Babits Halálfiaiban szerepel) hasonlóan minden fillért kultúrára és ajándékokra költöttem, és 0 eurót kajára, fagyira és kávéra. (Vittem kaját és nagy üveget a kutaknál újratölteni). Ezzel rengeteg időt is spóroltam magamnak.
Visszafelé 25 perces késéssel indult a hajónk, ami szerencsének bizonyult, mert ennek köszönhetően láthattuk a gyönyörű nyílt tengeri naplementét az Adrián.
 |
| Visszafelé |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése