Association for Jewish Studies konferencia San Diegoban 1.

Két nappal korábban jöttem, hogy ha már ennyit utazom, meg tudjam nézni a várost és ki tudjam heverni a jetlag-et mire sor kerül az előadásomra vasárnap. A jetlagről megtapasztaltam egy nagyon fontos dolgot, amiről sosem beszélnek, ezért megemlítem itt: teljesen fel tudja borítani a menstruációs ciklust és olyan PMS-t okoz, amikor a ciklus éppen egyáltalán nem indokolná, hogy ihaj.........Ezt is megemlíthetné egy-két gyógyszerész és orvosi ismeretterjesztő cikk a jetlagről az alvászavar mellett. Amikor szembesültem a helyzettel és rákerestem a menstruáció és a jetlag kapcsolatára, akkor bizony rengeteg új infót találtam egy Cosmopolitan cikkben, ami fel sem merült a komolyabb újságok cikkeiben, amikből az utazás előtt készültem a jetlagre. Például, akár nagyon terhes akar lenni éppen az ember lánya, akár nagyon nem, a jetlag nagyon felborítja a dolgokat.

Na de, továbbmegyek arra, hogy a fenti tapasztalaton kívül milyen élményekkel lettem gazdagabb a konferencia előtti 2 napomon:

Péntek 
  • Ocean Beach: mivel rossz idő volt, pont úgy nézett ki, mint a brightoni tengerpart októberben. Aztán egy nagy eső is elkapott minket és teljesen átáztunk. 
    Ocean Beach rossz időben
  • Gaslamp district 
  • Little Italy: hát, nem érzékeltem valami sok olasz atmoszférát.
  • Ebéd a Waterfront barban Californian burrito: carne asada, avokádó, rizs, sajt. Maga a carne asada része nemnyűgozött le, rágós marhahús. De egészében finom ez a burrito, tetszik, hogy van benne avokádó. Különlegesen finom volt a zöld tea. Fura volt, hogy amikor megrendeltem a zöld teát, a pincér elkérte a személyimet/útlevelem. De amúgy nagyon kedves és közvetlen volt, megkérdezte a nevem és meg is jegyezte és a nevemen szólított ezután!
  • Itt bizony nem esik egyáltalán olyan nehezükre az embereknek felfogni a vezetéknevemet sem (nem úgy, mint a német nyelvterületen). Pl. a konferencia szállodájában, amikor a csomagmegőrzőbe tettem a cuccomat szombat reggel, a pasi csak megkért, hogy betűzzem neki, lebetűzem és elsőre jól ráírta a cetlimre!
Szombat

Megjött a napsütés
  • Na, ma már megvolt a napos kaliforniai idő plusz 16-17 fokkal. Le is égett az orrom egy kicit 1-1,5 óra temgerparti séta után. Na, ennyit a fényvédő alapozókról. :) 
  • Kikötő, Seaport village. Nagyon vidám hely és gyerekparadicsom, sárkányreptetés, lufik, arfestés stb.
  • Sok II. VH-s megemlékezős dolog: a "Greatest Generation" sétánya, emléktábla az áldozatoknak, szoborcsoport sebesültekről amit zene kísér, és itt van az U.S.S. Midway Museum
  • Nagyon tetszik, hogy minden ki van írva spanyolul, sok nyelven lehet hallani embereket beszélni és lazának tűnik a helyiek életstílusa. És nagyon nagyon kedvesek, nem csak azok, akiket megkérdezek valamiről, hanem egy bácsi meg is szólított a buszon, hogy "Madam, you look like a visitor. Where do you want to get?" :) Viszont az épületek csúnyák. A Bayfronton egyenesen rondák, igyekszem úgy fényképezni a tengerpartot,  hogy ne látsszon egyik épület sem sem. Beleértve a konferencia helyszínét is. A Gaslamp districtben vannak épületek, amik kb. emlékeztetnek a századfordulóra. Viszont az Old Townl vártam az igazi történelmi épületeket, és ott mindegyik nagyon hamis benyomást kelt. Van 1-2 elvileg már a 19. sz. közepe óta ott álló épület, de azok körül mind nagy csinnadratta van, plakát, hogy "historic building", kiállítás és shop benne, iszonyatos kommercializáció. Nem találtam csakúgy meglévő régi épületeket. 
    Elvileg történelmi épület, Old Town
  • Old Town: Old Town State Historic Park: ez egy skanzen (mínusz állatok), a San Diego 19. századi magját alkotó pár épületet rekonstruálták itt: szálloda, kocsma, híres emberek háza (Don Antonio Aguirre kereskedő és Antonio Ubach lelkész, aki az indiánok jogaiért küzdött). Egy kicsit fárasztó, hogy minden egyes történeti épület lényege mégis csak az, hogy ott vásárolj. De alapvetően ingyen lehet mászkálni ebben a skanzenben, a szentendreivel és a stockholmival ellentétben. 
  • Fish tacos egy mexikói helyen az Old Townban. Hát, ezt egyáltalán nem szerettem. Olyan, mintha egy verseny lett volna, hogy ki tud olyan fogást kitalálni, amiben a világon a legtöbb kalória lenne: rántott hal tortillában + rizs és babpüré köret. És maga a hal sem finom, hanem az az általános íztelen fehér tengeri hal (azt hiszem pangasius). 
  • San Diego Zoo: ezt ajánlották nekem, hogy meg kell nézni, mert különleges. Tényleg nem semmi ez a kaliforniai növényvilág. Az állatok szempontjából viszont kb olyan, mint más állatkertek, csak felülről is meg lehet őket nézni, mert van emeletes busz körút és libegő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kaffka Margit: Színek és évek

Simone de Beauvoir: A második nem (A nekem fontos részek jegyzete)

Szabó Magda: Régimódi történet