Így tengődtek a numerus clausus-osok Itáliában

Jegyzeteim Fenyő Lili: Pillanatfelvételek a külföldön élő magyar diákság életéből c. nagyon humoros és egyben szentimentális riport-kisregényéből (vagy nem tudom pontosan milyen műfajba soroljam):

A szerző Fleischmann Líviaként orvostanhallgató volt Firenzében.


  • p. 5.
  •   Padova, 10 perc kiszállni! Bologna! Kiszállni kérem! Átszállás Milánó felé! Firenze! Mindenütt leszáll kettő-három, mind tétován, gépiesen viszi a bőröndjét. Kiszállni? Miért? Méri éppen itt? És mért nem mind? Igen, ki kell szállni, mert eddig szól a jegy….”
  •  „Padovába megy az egyik, mert ott elő a hírneves orvosprofesszor. Firenzébe a másik, mert ha már külföldre megy, Firenzét választja, a művészetek városát. A harmadik az örök várost, Rómát. Cataniát a negyedik, mert az olcsóbb. Kockát vet az ötödik a térkép fölött. Hová esik? Oda megy. Hiszen mindegy. Egyiket sem várja ott senki, egyiknek sem éppen az a város a végcélja – akárhová mehet – ahol egyetem van, ahol tanulhat.”
  •   Senki sem mondja, h „megérkeztünk”, csak itt vagyunk most, kiszállunk
  •   „mi nem valahová megyünk, csak valahonnan jöttünk. Onnan, ahol nem lehet tanulni….”
  • P. 6
  • A lakáskeresés egyszerre embert farag a gyerekből
  •   Margit tud olaszul. Ő már harmadéves, Padovából jött, ő tárgyal mindenkivel
  •   Teri is velük van
  • P. 7
  •   Kiderül, h itt már azért kell tandíjat fizetni, csak sajnos az nem, h melyik évben történik mindez!
  •   Senki sem kérdi, kik vagyunk, miért jöttünk, mindenki örül nekünk
  •   Titkár mosolyog, kedves…”Tehát mindannyian Magyarországról jöttek? Isten hozta nálunk. Ismerjük a külföldi diákokat: ők az egyetem büszkeségei. Nézzék meg és szeressék meg a várost, amely szeretettel fogadja mindannyiunkat.”
  • P. 8.
  •   Az épület előtt felsőbb éves magyarok felkarolják a lányokat, hallván, h magyarul beszélnek és megmutatják nekik a várost
  • P. 10
  •   Lili úgy ment k, h nem tudott olaszul
  •   „Teri minden olaszt németül szólít meg –Sándor magyarul felel minden kérdésre –Ernő azt hiszi, hogy olaszul beszél, biztosan az olaszok nem tudnak olaszul, ha nem értik, mit mond. Igaz ugyan, hogy Ernő sem érti nagyon őket. Nekem a könnyeim potyogtak, én sohasem fogok olaszul beszélni, jobb is, ha hazamegyek, mi lesz, ha egy év alatt sem tudok megtanulni és akkor nem vizsgázhatok?”
  •   „Teri már olaszul, egyedül rendeli meg az ebédjét, én már vettem, magam, egy kiló kenyeret –Ernő százötven szót tanult, Sándor elmondta a háziasszonyának az összes rendhagyó igéket…Igaz ugyan, hogy Teri levest kért (legalább azt hitte), és miniszterpapírt hoztak, nekem olajat kínáltak”
  • P. 11
  •   „kenyér helyett, Ernő meg nem is 150 szót tud, hanem háromszázat: a felét olaszul, a másik felét magyarul –csak éppen hogy egy sorral elnézte a szótárt, mikor írt -, de Sándor buzgalma azért mindent pótol, ő már a német igéket is olaszul ragozza. Hanem azért mire megkezdődtek az előadások, már mi magyaráztuk az olasz kollégáknak a nehezebben érthető részeket”
  •   „Olaszországban diáknak lenni körülbelül olyan, mint itthon karon ülő kisgyereknek” mindenki imádja a diákokat, és nem szólnak rájuk semmiért
  •   Ha túlságosan találnának rakoncátlankodni, jön egy rektori intés a hirdetőtáblán, amit senki sem olvas el
  •   „Az olasz diák egy alkalmat sem mulaszt el, ahol inni lehet”
  • Matrikoláztatás: gólyák felavatása, csak ezután mehetnek előadásra, a matrikoláztatás sok ivással jár együtt. De nagyon rendesek az olasz diákok, amikor nyilvánvaló, h az adott matrikola túl csóró hozzá, akkor kifizetik az olaszok neki a rengeteg bort, amivel leitatták
  • P. 17.
  •  Első előadás végén a prof megkérdezi, h vannak-e külföldiek, felállnak, erre ő nekik. Tudom, h kétszeres nehézséggel kell megküzdeniük, m a tanulmányon kívül a nyelvvel is, „mi szeretettel és jóindulattal fogadnunk minden idegen diákot”
  •   3an vagyunk magyar diákok a teremben, még két lengyel és egy román diák
  •   Olaszok egyből felkarolják őket. Segítenek olaszt tanulni, v várost nézni stb. és megkérdezik „Külföldön tényleg olyan sokat tanulnak a középiskolában?” „valaki úgylátszik exoticumot lát bennünk”
  •   Vki meghívja őket, m be akarja mutatni a szüleiknek
  •   Köv. előadáson már 10-en magyarázzák, ha nem értünk egy szót
  • P. 18
  •   „És egy hét múlva már mindegyikünket szeretik és becsülik az egyetemen és egy hónap múlva már mindannyiunknak van olasz barátja, vagy barátnője és hat hét múlva már ismerünk olasz családokat s a barátnőnk édesanyja minket is gyermekének tekint és mindenki igyekszik elfelejtetni velünk, hogy idegenben vagyunk és egyedül.”
  • P. 19.
  •   Érdeklődik a háziasszony, h miért jöttek Firenzébe tanulni, Mo-n talán nincs egyetem?
  •   Erre teri elmagyarázza, h van, csak mi nem mehetünk…stb
  •   Erre a háziasszony: „Hogy lehet európai állam ennyire kulturálatlan?”
  •   Teri már magyarázza is, h nem a kultúra hiánya, csak a gazdasági helyzet és Trianon és az alig 8 millió magyar…
  •   Az olaszok csóválják a fejüket: és nem hallottak a magyarok a természetes kiválasztódásról? H ha sok az orvos, a legtehetségesebb fog érvényesülni?
  •   Erre a magyar lányok kritizálják, h Olaszo.ban meg nincs sajtószabadság, olaszok: na jó, az más, a tömegbutítás lehet államérdek, de az nem, h kevés legyen a jó orvos
  • P. 20
  •   Kérdezik az olaszok Terit: miért vallja magát olyan büszkén magyarnak, ha a magyarok elűzik otthonról?
  •  Házasszony: Mo-n mindenki zsidó?
  •   Liliék: Nem, csak véletlen, h ide mind zsidók jönnek. De vannak itt magyar művészek is. Azok nem zsidók
  • P. 21
  •   Olaszok v azt hiszik, h a magyar a németnek egy dialektusa, v azt, h szláv nyelv :D
  • P. 28
  •  Étteremben a törzsvendégek ugratják a lányokat rendszeresen: mikor mennek férjhez?
  •  De mi komoly diáklányok vagyunk, nincs időnk ilyen gyerekes kérdésekkel foglalkozni…mi dolgozó nők akarunk lenni…”Hát igazán nem értem mit nevetnek rajtunk! Hiába, ezek az olaszok kedves emberek, de nem értenek meg semmit. Nem lehet velük komolyan beszélni.”
  •  Mivel az Imre ledoktorált, és meg is hívták egy szanatóriumi állásra, búcsúestet rendeznek neki az étteremben, Margit megtanítja az olaszoknak a Hagymási Péter, Hagymási Pált, akik azt hiszik, ez vmi komoly dal
  •  Kölcsönös olasz és magyar népdaltanítás
  • Az olaszoknak  le is kell írni a magyar szövegeket, 10-12 példányban, mindenki akar kapni
  • P. 33
  • Marcella szép, kék szemű, nagyon félénk olasz lány, csak a magyar lányokkal barátkozik
  • P. 34
  • A könyvkereskedő azt mondta, h nincs ungherese nyelvkönyv, pedig még magiaro is van meg minden, mint kiderült, nem tudta, h ungherese = magiaro
  •  „Szegény Marcella mennyit kereshette a beteg s a szamár nőnemű alakját!” :D
  • P. 38
  •   Mindhármunknak van 1-1 Ady képe, és Lord Rothermere képét is kiteszik a szobában!
  • P. 42
  • Mivel az olaszok nagyon szeretik a zenét, a 9kor kezdődő hangverseny előtt már 7kor elfoglalnak minden ülőhelyet, ott elfogyasztják a magukkal vitt vacsorát és elővesznek egy jó vastag könyvet, ki ne fogyjon belőle a betű a hangverseny kezdetéig :D
  • A diákok elhozzák tankönyvüket, az asszonyok házimunkájukat, van aki ott hámozza a másnapi zöldborsót, a gyerekeknek meg párnát hoznak, hátha elalszanak az előadás alatt
  •  A gyerekek persze játékokat is hoznak
  • P. 53
  • Vasárnap is korán kell kelni, m csak vasárnap ingyenes a múzeum és ott meleg is van, itthon dideregnénk
  •  Egyszer egy héten fűtünk be, vasárnap délután, amikor mind itthon vagyunk
  • P. 58
  •  Kaja is gond, sokszor nem esznek, és levélbélyegre sincs pénzük
  • P. 59
  •  Otthonról már mégsem lehet több pénzt kérni…
  • P. 60.
  • Margit kinyögi a signorának, h nincs pénzük, de persze a házbért majd küldik elsejére a szülők Mo-ról…erre a signora kölcsönad pénzt  a lányoknak
  • P. 62 
  • Bal kézben kenyér, jobb kézben toll, mindhárman írnak a szülőknek levelet, h ne küldjenek sok pénzt, tök jól megvannak, jól élnek, most is épp vacsoráznak…stb
  • A szöveg szinte ugyanaz, csak az aláírások különböznek
  • Pp. 66-67
  • Vanna, a lányok legjobb olasz barátnője felhívást ír a La Nazione-ba az olasz diákokhoz, h segítsék jegyzetekkel, könyvekkel, magánórákkal a magyar zsidó diákokat, ecsetelve a sanyarú sorsukat, h otthon nem tudnak tanulni …
  • ü  De a lányok megkérik, h ne küldje ezt el, m nem akarnak Mo-ra panaszkodni idegenben!
  • P. 70.
  • Pészachkor elkeserednek és magányosnak érzik magukat, h még egy kedvenc ünnep nélkülük telik el otthon…
  • P. 71,
  • Itt azt sem tudjuk, mikor lesz az ünnep…
  • De megjelenik Sándor, h ki akar eljönni egy itteni zsidó családhoz pészacholni?
  •   Úh mennek is
  •  A firenzei zsiniben: „Itt is ugyanaz az ima –nem érezzük azt sem, hogy idegenben vagyunk –hiszen minden olyan, mintha otthon lenne –megrázó erővel döbben belénk: zsidók vagyunk!”
  • P. 72
  •  „valami közösség tart össze bennünket –a vallásunk, a nyelvünk, a szokásaink –vagy talán a sorsunk, a szenvedésünk közössége –és mindennél erősebben, mégis: a zsidó szeretet. Ezek a szokások nem furcsák előttünk –ezt a nyelvet nem törjük –ezek a dalok is régi, ismerős, borús melódiák – ez a szeretet összefűz bennünket –közelebb hozza hozzánk Magyarországot is –ahol a szüleink most ugyanúgy imádkoznak a templomban…”
  • Az olasz zsidó vendéglátó családnál fehér hajú néni, egyetlen fia elesett a nagy háborúban, talán a mi fivérünk golyójától, mégis milyen szeretettel simogatja meg a hajunkat…
  • A vacsora itt is húsvéti gombóc [tehát volt Olaszországban maceszgombóc!!!]
  • Pp. 72-73
  •   „A gyermekeitek nincsenek elhagyatva: ellettük áll az egész világ zsidósága”
  •   P. 73
  • Megjött a postán a Központi Zsidó Diáksegítő Bizottság segélye a szokásos kék borítékban
  •  Levél benne: üdvözlet otthonról a magyar zsidóságtól, aláírás: Szabolcsi Lajos és Fellner Leó
  • P. 75
  •  „Szomorú, nagy sors a mi sorsunk. De szép. Mert nemcsak tanulunk, d érezzük minden tettünk felelősségét is. Ránk a magyar zsidóság szeme vigyáz…Nekünk nem lehet a vizsgákon „átcsúszni”, nekünk a kitüntetés sem lehet elég –belőlünk nem lehet csak úgy egyszerűen orvos, mérnök, tanár –de a legjobb orvos –a legjobb mérnök – a legjobb tanár…Nekünk be kell bizonyítanunk, hogy nem volt hiába a sok áldozat.”
  •   P. 76
  •   Nagy szégyen az, ha magyar diák nem vizsgázik kitüntetéssel
  •   P. 77.
  •   Az olasz egyetemen július végéig tartanak a vizsgák, és nehéz abban a hőségben tanulni…
  •   P. 78
  •  Levél haza: „Sikerült a vizsga, holnap utazunk!”

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kaffka Margit: Színek és évek

Simone de Beauvoir: A második nem (A nekem fontos részek jegyzete)

2020-as olvasás kihívás magamnak